Fókuszcsoport Ádám és a háborúba való belekényszerítés

Nagy Jólvanezígy Fókuszcsoport Ádám szerint Brüsszel „nem akar belekényszeríteni” minket a háborúba, „még senki más(t?) nem kényszerített bele Brüsszel, „a többi tagállamot nem kényszerítette bele, hisz ott nem Orbán Viktor van, és ott szerinte mindenki más brüsszelista”, „de valahogy a többiek sem háborúznak”, „nem akar minket sem belekényszeríteni”, „csak hazudtok, hazudtok, hogy megnyerjétek a választást”.

Aha.

Lássunk három idézetet:

Mark Rutte volt holland kormányfő, NATO-főtitkár: „Ukrajnának fegyveres erőkre van szüksége. Csapatok a földön, repülőgépek a levegőben.”

Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke: „Elérkezett a pillanat, hogy olyan katonákat küldjünk, akiknek EU-s zászló van az egyenruhájukon.”

A The Economist 2025. december 30-i cikke: „Európa tábornokai arra figyelmeztetik a népeket, hogy készüljenek a háborúra”. Hozzáteszik: „De a nyugati társadalmak tagadásban vannak.”

Ádám a belekényszerítést bizonyára úgy képzeli, hogy idejön egy brüsszeli minihitler, nekünk tartja a gépfegyvert, és már megyünk is. A dolog ennél azért szofisztikáltabb. Folyamatok vannak, amelyek kísértetiesen hasonlítanak a világháborús felvezetésekre, és félelmetes kimenetelük lehet. És ha a háborúban álló Ukrajnát felveszik az EU-ba, akkor is akaratunkon kívül benne vagyunk a háborúban.

Elvileg nem vehetik fel a mi hozzájárulásunk nélkül, bővítéshez ugyanis egyhangú döntésre van szükség, de ugye ügyködnek, hogy ezt megkerüljék, ami azt jelenti, hogy nem lenne többé „jogállam” az EU (az EU nem egy állam, szóval mondjunk inkább „joguralmat”).
Eleve már egy csomó fegyvert odapasszoltak az EU tagjai Ukrajnának. Mi is nyomás alatt voltunk.

Tisztázzuk: ha beszállunk ez közös EU-s Ukrajna-támogatásba, akkor benne vagyunk a háborúban; ha fegyvereket küldünk, benne vagyunk a háborúban; ha katonákat küldenénk, akkor meg pláne benne lennénk, de ezt talán még a butácska Ádikának sem kell magyarázni.

Az egyhangú döntést („vétójog”) többek közt azért akarják megszüntetni külügyi kérdésekben (erről határozott például a Manfred Weber vezette Európai Néppárt, Magyar Péter EU-s pártja nemrég zágrábi „visszavonulásán”), hogy Magyarország, Szlovákia, Csehország és bárki más ne tudja megakadályozni a közös EU-s fellépést, Ukrajna EU-s hitellel való megsegítését és az esetleges katonai segítségnyújtást és kötelességünk legyen egyszerre lépni. Ursula von der Leyen bizottsági elnök is néppárti.

Az EU-elit állandóan az „egység” fontosságát hangsúlyozza, tehát nem szeretnék, hogy legyenek kimaradók, és ahogy eddig sem engedtek el csak úgy senkit, most sem akarnak. Tehát ők bele akarnak kényszeríteni minket a háborús készülődésbe és az oroszok elleni háborúba. Azt is tudjuk, hogy a Néppártban kötelező ukázok vannak, ott nem a hazájukat képviselik a pártok EU-s szinten, hanem az EU-t képviselik otthon.

Érted, Ádám, ha EU-s kitűzővel mennek katonák a frontra, akkor benne vagyunk a háborúban akkor is, ha magyarok nincsenek ott. Mert az EU benne van, és mi meg benne vagyunk az EU-ban. Utána már sokkal nehezebb kint tartani a magyar katonákat a háborúból.

Aztán ott van, amit Zoya Sheftalovich, a POLITICO újságírója ír Ukrajna EU-csatlakozása kapcsán: nem azért kell meggyőzni Orbán Viktort, „mert olyan nagy szükségünk lenne Orbánra”, hanem mert az összes tagállam egyöntetű jóváhagyására van szükség. Ugyanezt gondolják a háborúról is.

Ennyit erről.