Fejlemények a tridenti rítusú misével kapcsolatban: egyesek betiltanák, mások teljes szabadságot követelnek neki

Megint téma a liturgia a Vatikánban, részint a januári bíborosi konzisztórium miatt. Leó pápa nem kerülheti el, hogy előbb-utóbb foglalkozzon a kérdéssel. A világon a püspökök egy része engedi, mások sajnos kifejezetten ellenségesek a tridenti rítussal szemben.

A tridenti rítus használatát, amely a hetvenes évekbeli liturgikus reform előtt jó ezer évig az egyház bevett szokása volt, XVI. Benedek pápa liberalizálta Summorum Pontificum, 2007), a püspököktől a plébánosokhoz utalva a róla szóló döntést. Majd Ferenc pápa ezt visszavonta Traditionis custodes (a hagyomány őrei) című rendelkezésében, s ezzel a rendelkezés címével ellentétes módon kihalásra ítélte a régi rítust.

(Egyébként a Novus Ordo, a ma használt rítusforma elsődleges és hivatalos nyelve is a latin, és elsődleges bemutatási iránya kelet felé, "a híveknek háttal", csak engedélyezve van a népnyelv és a nép felé fordulás. A régi rítus tehát nem a latintól meg e kelet felé fordulástól régi rítus, számos más különbség is van.)

Nemrég aztán a tridenti rítus hívei, pontosabban Louis-Marie de Blignières francia pap, a Ferrer Szent Vince Testvériség vezetője levelet írt Leó pápának, amelyben személyi ordinariá¬tus létrehozását javasolja, akárcsak annak idején, Benedek pápa alatt az anglikánoknak. Arthur Roche bíboros ellenben, aki ráadásul az isten-tiszteletért felelős dikasztérium élén áll, a januári konzisztóriumon kiosztott egy levelet, amely a régi rítus ellen szólt. Eközben több tradicio¬nalista bíboros a régi rítus bemutatásának teljes szabadságát kéri a pápától mint az egyház egységének zálogát, Raymond Leo Burke bíboros pedig már többször mutatott be tridenti rítusú misét a Szent Péter Bazilikában.

Most pedig a Catholic Herald azt írja:

Athanasius Schneider, a kazahsztáni Asztana segédpüspöke, a régi rítus ismert szimpatizánsa elárulta, hogy személyesen javasolta XIV. Leó pápának egy apostoli konstitúció kihirdetését a hagyományos latin mise bemutatásával kapcsolatos vita rendezése érdekében.

A javaslatot december 18-án, a pápával folytatott magánbeszélgetés során tette, és a közelmúltban tartott rendkívüli bíborosi konzisztóriumot követően hozta nyilvánosságra. Schneider elmondta, hogy eddig hallgatottt a találkozóról, de a 1962-es misekönyv ünneplésére vonatkozó korlátozásokról folytatott újbóli vita után úgy döntött, hogy megszólal.

Christopher P. Wendtnek, a Fatimai Miasszonyunk Testvériségének tagjának adott interjúban Schneider elmagyarázta, hogy arra buzdította a Szentatyát, ne egy újabb „anti-motu proprio”-val reagáljon a jelenlegi helyzetre (Benedek és Ferenc pápa ilyen formában szabályozták a kérdést), hanem inkább egy magasabb jogi és tanító hatalommal rendelkező dokumentumot adjon ki. „Nem egy anti-motu proprio, hanem egy ünnepélyesebb dokumentum” – mondta, azzal érvelve, hogy az ügyet az elmúlt években alkalmazott pápai jogalkotás szintjén túlra kell emelni.

A püspök szerint a szándék nem az lenne, hogy a Traditionis custodest közvetlenül hatályon kívül helyezzék, hanem hogy egy ünnepélyesebb pápai kormányzati aktussal felülírják azt. „Úgy gondolom, nem lenne helyénvaló ismét egy anti-motu proprio-t kiadni a Traditionis custodes ellen, hanem egyszerűen egy ünnepélyesebb dokumentumot a motu propriók felett” – mondta. Egy ilyen megközelítés lehetővé tenné a pápának, hogy új és stabil jogi keretet hozzon létre anélkül, hogy ellentmondó dokumentumok ciklusát tartaná fenn.

Schneider elmondta, hogy egy ilyen alkotmány célja a hagyományos latin mise „ünnepélyes szabályozása” lenne, garantálva „a teljes szabadságot és a két forma békés együttélését, korlátozások és akadályok nélkül”. Hangsúlyozta, hogy a dokumentumnak függetlennek kell lennie a korábbi motu proprióktól, beleértve a Summorum Pontificumot és a Traditionis custodest is, és egyértelműséget kell biztosítania a papok és a hívek számára egyaránt.

Schneider javaslatának központi eleme az egyházmegyei püspökök hatalmát érinti. Arra hivatkozott, hogy ha a pápa ezen a szinten hozna törvényt, a püspökök többé nem tudnák megtiltani vagy korlátozni a hagyományos liturgiát ott. „Ahogyan a püspök nem tilthatja meg a Novus Ordo-t, ugyanaz az elv vonatkozik: a püspök nem korlátozhatja vagy tilthatja meg a hagyományos formát” – mondta. Állítása szerint egy egyetemes jogi rendezés megakadályozná a folyamatos konfliktust, mivel a római rítus mindkét formáját egyenlő jogi státuszba helyezné. A pápák korábban is számos esetben így szabályozták a liturgiát, de az egyházi élet más aspektusait is.

A püspök kifogásolta azt a terminológiát is, amelyet XVI. Benedek pápaságának idején vezettek be, és amely a hagyományos misét a római rítus „rendkívüli formájának” nevezte. Schneider kijelentette, hogy ő inkább teljesen elvetné ezt a megkülönböztetést.

„Mindkettő rendes forma, amelyet minden katolikus és minden papnak joga van celebrálni vagy részt venni rajta” – mondta, hozzátéve, hogy a hagyományos liturgia betiltását ugyanolyan elfogadhatatlannak kell tekinteni, mint a megreformált rítus betiltását.

Ebben az esetben a Novus Ordo megtartaná központi szerepét, mint a római rítus elsődleges liturgikus kifejeződése. A dokumentum megerősítené mindkét forma békés egymás mellett élését, mint a római rítus rendes használatát, visszhangozva a Summorum Pontificum állítását, miszerint „ezek a két kifejeződései az egyház lex orandijának semmilyen módon nem vezetnek az egyház lex credendijénak megosztottságához”.

(Fotó: Raymond Leo Burke bíboros tridenti rítusú misét mutat be vízkeresztkor a Szent Péter Bazilikában.)
---------------------------------------------------------------------
Ha tetszett a poszt, kedveld, oszd meg és kövesd be az oldalt!