Kissé hiteltelen a felvidéki magyarokért hirtelen felébredt ellenzéki aggódás

"A kormánypártok tizenöt éve konzekvensen támogatják a határon túli magyar közösségeket, úgy, ahogyan valószínűleg az elmúlt száz évben sosem volt erre példa. Erkölcsi, anyagi, politikai támogatást és védelmet nyújtanak, bölcsődétől az egyetemig, vállalkozásoktól a templomokig, sporttól a turizmusig. Ez a valóság, és ez az, amit tényleg letettek az asztalra, és ez az, ami miatt a határokon túl valószínűleg a legtöbben azt mondják, kellemetlen, akár fájó, de nem perdöntő, ha csak napokkal később szólalt meg a külügyminiszter, vagy csak az elnöki aláírás után ítélte el a magyar miniszterelnök-helyettes a Beneš-dekrétumok kritikájának büntethetőségét, ha egyszer miattuk van még magyar iskola, magyar diák, magyar felirat, magyar élet ott, ahol a trianoni majd párizsi mészárosok szándéka, vagy éppen Edvard Beneš szerint már rég nem kéne."

De "ha nem figyel a polgári-nemzeti oldal, olyanok fogják kioktatni nemzetpolitikából és a határon túliak melletti szolidaritásból, akik tavaly még azon röhögtek, hogy mennyire fáj neki Trianon. A nyitókép a tüntetésen egyébként részt vevő Puzsér-haver Farkas Attila Márton csoportjában igen gyakran posztolt reakció arra, ha valaki bármilyen utódállami jogsértést fel mer emlegetni. Igen, ők szeretnék nem csak belakni, de kisajátítani is ezt a teret."

"A légüres tér és a piros-fehér-zöld zászlórudat bizonytalanul szorongató, frissen nemzetiesedett magyarok, akik bizalmatlanul fürkészik a melléjük álló árpádsávos kollégát. Részükre azt kívánom, hogy ne csak akkor legyenek ekkora hazafiak, amikor úgy érzik, hogy Robert Ficón keresztül végülis a magyar kormányon üthetnek rajta, hanem tartsák meg jó szokásukat a jövőben is."

Veczán Zoltán cikkének linkje kommentben.