Mit tehetünk a háború ellen?

Nádor Koppány Zsombor barátomtól kaptam a felkérést, hogy folytassam a Máthé Zsuzsa által elindított láncot, amely a „Mit tehetünk a háború ellen? A magyar írástudók ankétja” címet viseli.
Mi, hétköznapi emberek szerintem igazából annyit tehetnek, hogy imádkoznak. Emellett azt, hogy elmondják, mit mond az igazságos háború elmélete, aki alapvetően egy keresztény elmélet.

Az igazságos háború elmélete abból indul ki, hogy leginkább az önvédelmi háború az igazságos, valamint még pár egyéb megfontolás is igazolhatja a háborúindítást, például az elrabolt javaink visszaszerzése, és néhány esetben akár a támadó háború is igazságos lehet. Mindenesetre az igazságos háborúhoz szükség van egy igazságos okra, a helyes szándékra, a megfelelő arányosságra, egy kompetens autoritásra (nem indíthat akárki háborút, csak a megfelelő szuverén), arra, hogy a háború az utolsó megoldási lehetőség, végső eszköz legyen, és – ez például egy meglehetősen realista megfontolás – reálisan legyen eshetősége a sikernek (a győzelemnek).

A releváns kérdés a mi szempontunkból, azon túl, hogy deklaráljuk, Oroszország háborúoindítása aligha igazolható ez alapján, az az, hogy mit mond az igazságos háború elmélete a külső beavatkozásról.

A külső beavatkozást, intervenciót bizonyos esetekben nem ellenzi az igazságos háború elmélete. Ám kötelezővé sosem teszi.

Ha jól értem az igazságos háború elméletét, a külsősök beavatkozásának is számos, óvatosan mérlegelt szemponton kell alapulnia. Olyanokon például, hogy nem pusztán fokozza-e a szenvedést vagy elnyújtja a háborút; hogy mit gondolnak arról a helyiek; vagy épp a siker realitása. Talán utóbbi az egyik fő szempont: akkor érdemes beavatkozni, ha van reális esély a sikerre.

A sikeresség realitásának egyik alszempontja lehet nyilvánvalóan az, hogy az esetleges nyomásgyakorlás kinek árt jobban. Az EU szankciós politikája már erőteljes kérdéseket vet fel. Hiába igazolható ugyanis elvontan az oroszokra való nyomásgyakorlás, ha egyszer a gyakorlatban az nagyobb károkat okoz a nyomásgyakorlónak, mint annak, akit meg akarnak leckéztetni.
Ha külsős, harmadik országként nem vagy érintett, és nincs elég erőd a morális szempontjaid érvényesítéséhez, ne érvényesítsd őket – szól a józan megfontolás.

Talán ez az, amit az EU nem mért fel, vagy rosszul mért fel. „Valamit csak tenni kell az EU-nak is” – olvastam valahol, és hát az van, hogy ez nem igaz. Ha nem tudsz tenni valamit, akkor inkább ne tegyél semmit. Azzal nem segítesz, hogy tönkreteszed magad. Frusztráló belátás, de bölcs.

A teljes önfeláldozás, amit egyéni szinten a legnagyobb odaadásnak tartunk (a magát feláldozó hős figurája) nemzeti szinten nem működik: nincs értelme.

A lényeg: az igazságos háború keresztény elmélete alapján egy kis országnak semmiféle kötelessége nincs beavatkozni két másik ország háborújába. Már csak azért sem, mert az, hogy a beavatkozás sikerrel jár, szinte esélytelen. És mert az egyéni önfeláldozást nem hozhatjuk párhuzamba a nemzeti önfeláldozással.

A labdát Kohán Mátyás kollégának dobom tovább!

(Kép: Szent Ágoston)
--------------------------------------------------------------------------
Ha tetszett a poszt, kedveld, oszd meg és kövesd be az oldalt!