Nem múlt el, nincs vége, az örömhír visszhangzik ma is

Sokan alig tudták kivárni, aztán tessék, már vége is van, ennyi volt, lehet leszedni a fát. Vagy mégsem? Karácsony másnapja sem szürke, nem egyfajta átmenet, vagy visszarázódás az ünnep előtti kerékvágásba.

„Túl vagyunk rajta!” – hangzik fel sokszor a megkönnyebbült sóhaj karácsony másnapján. Megvolt a családi ajándékosztás, találkoztak az egymást ki nem álló rokonok, volt vállveregetés, kínos feszengés meg minden. Egy évig megint mehet minden a maga medrében. „Melyik streamingszolgáltatót nézzük?”

„Elmúlt?” – kérdezi bánatos szemekkel egy kisgyerek. Ő még átélte a varázst, amire egy életen át emlékezni fog: a fa fényei, az otthon melege, a jó illatok. A becsomagolt dobozok bontogatásának izgalma, az új játék, a szülők szeretete.

Pedig sokan alig tudták kivárni. Már 22-én állt a fa, októberben szóltak az irodában a karácsonyi slágerek (Last Christmas már megint!), az ablakra erősített fényfüzérek a halloweeni tökölődés után két nappal már világítottak. A várakozásra sem tudtunk várni, az adventet pedig kiiktattuk, ajándék-hajtóvadászatot formáltunk belőle.

Ha megértenénk, hogy miért jó, ha mindennek rendelt ideje van…!

Aztán tessék, pár óra alatt vége, ennyi volt, lehet tovább sodródni.

Nem múlt el, nincs vége. Karácsony van, Messiás született nekünk!

Vágvölgyi Gergely teljes cikkjének linkje komentben!