Ha Isten jó és mindenható, miért engedi a rosszat a világban?

A rossz léte nem azt bizonyítja, hogy Isten vagy nem mindenható (és akkor nem Isten), vagy nem jó? Ha ugyanis Isten jó és mindenható, akkor nem kívánhatja a rosszat, és a hatalma is megvan, hogy megelőzze azt. Klasszikus kérdés ez, mellyel a teodícea, „Isten igazolása” foglalkozik. Karácsony válasza: a szeretet teodíceája.

A kérdésfelvetésre adott klasszikus válasz az ókor, leginkább Szent Ágoston óta az emberi szabad akarat: az ember szabadon választja a bűnt, a rosszat.

Ha Isten szabad akaratot adott az embernek, azzal önként korlátozta magát a rossz megjelenésének ügyében. Logikailag lehetetlen, hogy Isten szabad akaratot adjon nekünk, és egyben biztosítsa, hogy azt kizárólag jól használjuk. Ugyanis a mindenhatóság a logikailag lehetségesre terjed ki, a logikailag nem lehetségesre nem.

Az esszében ezekre a kérdésekre térek ki?
van-e szabad akarat, és miért van rá szükség?
miért van áteredő bűn?
mi az a kozmikus konfliktus?
mik azok a mennyei tárgyalások?
miért nem használhatja Isten pusztán mindenható hatalmát?
hogyan győzedelmeskedik Isten?
hol a helye mindebben a karácsonynak?

De mi a lényeg?

John C. Peckham teológus, a hetednapi adventista Andrews Egyetem teológusa Theodicy of Love: Cosmic Conflict and the Problem of Evil (A szeretet teodíceája: kozmikus konfliktus és a rossz problémája, Baker Academic, 2018) amellett érvel: Isten azt szeretné, ha teremtményei, mármint az emberek szabadon választanák az ő szeretetét, és ehhez szükséges a szabad akarat, ami viszont magában hordozza minimum a rossz választásának, Isten elutasításának a lehetőségét. Egy automata világot – írja Peckham – nem érte volna meg megteremteni. Isten sosem szeretné a rosszat.

Jób és Zakariás esetét elemezve Peckham azt írja: amiről szó van, az az, hogy a Sátán, mind rágalmazó és vádló, kétségbe vonja Isten morális jellemét és kormányzásának jó mivoltát. A Sátán és szövetségesei szerint Isten nem teljes mértékben jó, szerető és igazságos. Ez egy direkt frontális támadás Isten ellen. Egy ilyen konflktust pedig nem lehet megoldani puszta hatalmi aktusokkal, mert ha Isten fenntartja elkötelezettségét a szeretethez szükséges szabadság mellett, akkor csak úgy bizonyíthatja igazát, ha demonstrálja, hogy mégis teljesen jó, szerető és igazságos. Ezt pedig úgy tudja megtenni, hogy időleges és korlátozott lehetőséget biztosít a Sátánnak és szövetségeseinek, hogy teszteljék őt, és így tisztára mosódjon Isten neve. Ezt hívja Pecknold „kozmikus isteni pernek”.

A bizonyításszerű ítélethozatal maga is bizonyítéka annak, hogy Isten nem „erőből” cselekszik, tiszteletben tartja teremtményei szabad akaratát és választásait, illetve hogy tisztességes – szemben azzal, amit a vádló ellenség állít róla. Azaz ami a tárgyalás tétje, az Istennek a szövetségeseihez való hűsége: Isten igazságossága.

Isten igazságosságának és jóságának hatalom nélkül, végső bizonyítása az, hogy megtestesül, azaz emberré lesz (karácsony), kipróbálja a teretményi létet, és magára vállalja a kínhalált (húsvét), aminél nagyobb bizonyítása valaki szeretetének nem lehetséges a földön.

Isten ugyan mindenható, de egyes dolgokat morális okokból nem tehet meg, azaz saját maga korlátozza mindenhatóságának gyakorlását, például mert szabad akaratot adott a szeretet szabad választása érdekében teremtményeinek, másrészt mert szövetségeseivel megállapodása van.

A mi korlátolt emberi felfogóképességünk talán nem értheti meg, hogy mindazon rossz, amit Isten vonakodva nem akadályoz meg, valami sokkal nagyobb jó érdekében történik. Amikor Isten nem akadályoz meg valami szörnyű rosszat, azért nem teszi, mert egyrészt ellene lenne a szeretet lehetőségét biztosító szabad akaratnak, másrészt az előre lefektetett szabályoknak (úgynevezett joguralom), harmadrészt valami még nagyobb rossz történne, vagy épp a szeretet nem virágozhatna olyannyira.

Karácsonykor Isten megtestesülését ünnepeljük. De miért lett Isten emberré? Azért – fogalmaz a Katekizmus – hogy minket Istennel kiengesztelve üdvözítsen, hogy megismerjük Isten szeretetét, hogy a szentség példaképe legyen számunkra, illetve hogy bennünket az „isteni természet részeseivé tegyen”.

Persze csak akkor, ha szabad akarattal elfogadjuk az isteni szeretetet.

"És az Ige testté lőn, és miköztünk lakozék!"

Ez nem a teljes gondolatmenet, ami a Mandineren olvasható, kitérve a szabad akaratra és az áteredő bűnre is, a cikkhez link az első kommentben található.
----------------------------------------------------------------------
Ha tetszett a poszt, kedveld, oszd meg és kövesd be az oldalt!