A magyar állam nem mondta fel alapvető szociális feladatait, és az igazságos társadalmi rendben is szükség van személyes szeretetgyakorlásra a rászorulók irányában, ezt nem helyettesítheti a "totális gondoskodó állam" (XVI. Benedek pápa szavai).

Szóval a magyar állam nem mondta fel alapvető feladatait, szemben Pottyondy Edina és az ellenzék érzetével. Amúgy az ajándékozási gesztus szép a részéről.

Az Eurostat adatai szerint a 2010 utáni tíz évben felére csökkent a szegények száma (kb 1,6 millióról 800 ezer alá). 2010-2024 közt a keresetek reálértéke háromnegyedével, 179 százalékra nőtt. A foglalkoztatás 32 százalékkal bővült.

2010 után a közmondásos felső 10 százalék jövedelem-növekedése az átlag alatt volt, míg a lakosság 50 százalékának nőtt az átlagnál jobban a jövedelme. És a legszegényebb 30 százalék reáljövedelme is az átlaghoz közel bővült.

A jövedelmi egyenlőtlenségekben az EU-ban és a régióban is a középmezőnyben vagyunk, nagyobb egyenlőséggel, mint ami Lengyelországban vagy Romániában, de akár Nagy-Britanniát és az USA-t is ide hozhatnám.

Szerintem a munkaadás és a családok segítése nagyobb szociális tett, mint bármilyen újraelosztás és szociális háló.

Ezzel együtt sajnos, ahogy az Úrjézus mondta, "szegények mindig lesznek veletek", és nekik segíteni kell.

Tudom, hogy kisebbségi álláspontot képviselek, de nem tartom az állam "alapvető feladatának" akárki megsegítését, amit egyébként fontosnak tartok, de ez nem "alapvető állami feladatnak", hanem ajándéknak, ha a gazdaság helyzete és a kormány politikája lehetővé teszi. Szóval fontosnak tartom, de nem tartom olyasminek, ami "jár". Jellemzően a modern kapitalizmus felbukkanása előtt nem beszéltek olyasmiről, hogy az államnak szociális feladata lenne. a szociális feladatokat főleg az egyházak látták el. Örülünk, hogy ma az állam be tud szállni a szociális gondoskodásba, de ez nem magától értetődő.

Érdemes megfontolni XVI. Benedek pápa szavait a Deus Caritas Est enciklikából:

„Nincs olyan igazságos államrend, amely feleslegessé tenné a szeretet szolgálatát. Aki a szeretet meg akarja szüntetni, az arra törekszik, hogy az embert mint embert szüntesse meg. Vigasztalásra és segítségre szoruló szenvedés mindig lesz. (...) A totális gondoskodó állam, mely mindent magához von, végezetül olyan bürokratikus intézménnyé válik, mely a lényegeset nem képes nyújtani, amire a szenvedő embernek - minden embernek - szüksége van: a szeretetteljes, személyes odafordulást. Nem mindent szabályozó és uraló államra van szükségünk, hanem olyan államra, amely a szubszidiaritás elvének megfelelően nagylelkűen elismeri és támogatja a különböző társadalmi erőkből született kezdeményezéseket, melyek összekapcsolják a spontaneitást a segítségre szoruló emberekhez való közelséggel. (...) Az a fölfogás, mely szerint az igazságos struktúrák fölöslegessé tennék a szeretet gyakorlását, valójában materialista emberképet rejt: azt a babonát, hogy az ember csak kenyérből él - ez olyan meggyőződés, amely lealacsonyítja az embert, és éppen sajátosan emberi mivoltát tagadja."

Szerintem itt nagy különbség van a jobboldal és a baloldal között, még a jobboldal keresztényszociális formájában is. A baloldal meg akar szüntetni minden személyes egymástól függést, és a személyes szociális gondoskodás személyes függés. Ehelyett inkább mindenkinek egy személytelen államtól kellene függenie. A jobboldal szerint a személyes egymástól függés a társadalmi kohézió velejárója, ha csak az államtól függünk, akkor atomizálódik a társadalom, és persze kiváló lehetőség adódik autoriter rendszerek létrehozására. Az egészséges társadalomban, függetlenül az állam és az újraelosztás "méretétől" és mikéntjétől, van személyes függés, és az szükséges is. Nyilván a két álláspont ritkán jelenik meg vegytisztán, de a hangsúlyeltolódások egyértelműek.

Lásd mindezekhez kapcsolódóan a Deus Caritas Est enciklikán kívül Robert Nisbet The Quest for Community és David Garland The Welfare State: A Very Short Introduction című munkáját.

(És mielőtt meggyanúsítanának vele: nem jövök gazdag családból, egy alsó-középosztálybeli pedagóguscsaládba születtem, négy gyermek közül a legnagyobbként, és számos állami szociális intézkedés segített, már amikor nem volt Bokros-csomag, például az ingyenes oktatás, meg az állami ingyenes egészségügy - ezek úgyszintén nem magától értetődő dolgok. Szóval hálás vagyok az állami szociális hálóért, de épp azért is vagyok hálás, mert nem tartom magától értetődőnek, nem tartom alapvető jognak, és nem tartom olyasminek, ami "jár".)
----------------------------------------------------------------------
Ha tetszett a poszt, kedveld, oszd meg és kövesd be az oldalt!