A 444 tényellenőrei a dezinformációról edukálnák a magyarokat, és pont olyan szakértőt kérdeznek, aki maga is dezinformációt terjesztett

Azzal az amerikai dezinformációs szakértővel csinált interjút a 444-alegység Lakmusz, aki maga is dezinformációt terjesztett Hunter Biden laptopjával kapcsolatban, és erre még csak rá sem kérdeztek.

A Joe Biden-féle demokrata kormány egyik dezinformációs gurujával, Nina Jankowicz-csal készített interjút a a 444-es kötödésű Lakmusz „tényellenőrző” portál. A dolog elég ironikus, sőt abszurd, mivel az interjú címe az, hogy „A szólásszabadság talán valaha volt legkomolyabb korlátozását látjuk az Egyesült Államokban”, miközben Biden idején a dezinformációs narratíva éppen a szólásszabadság korlátozását is szolgálta, és az interjú főszereplője azon évek egyik legnagyobb dezinformációját terjesztette.

Jankowicz három hétig az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma (DHS) újonnan létrehozott Dezinformációs Irányító Testületének ügyvezető igazgatójaként szolgált, majd 2022 májusában lemondott posztjáról. 2020-ban megjelent könyve a How to Lose the Information War: Russia, Fake News and the Future of Conflict (Hogyan veszítsük el az információs háborút: Oroszország, álhírek és a konfliktusok jövője). Ebben a szerző szándéka szerint az orosz befolyási műveleteket vizsgálja, amelyek célja a demokratikus nemzetek gyengítése és ezáltal saját pozíciójának megerősítése a nemzetközi rendben. Ez eddig talán még rendben is volna, nyilván nem kell az oroszokat félteni dezinformáció-gerjesztés és -terjesztés ügyében.

Hunter Biden laptopjának sztoriját a New York Post robbantotta ki 2020 október 14-én, a novemberi elnökválasztások előtt. Az egész főáramú média elhallgatta, lekicsinyelte, ignorálta, vagy esetleg orosz dezinformációnak titulálta a dolgot.

Orosz dezinformációnak tartotta Hunter Biden laptop-ügyét Nina Jankowicz is.

Aztán lementek a választások, 2020 decemberében, a győzelem után a Biden-kampánystáb elismerte, hogy Hunter Biden ellen nyomozás zajlik a gyanús pénzügyei miatt.

Végül a New York Times és a Washington Post 2022 márciusában ismerte el, hogy a New York Post által kirobbantott, Hunter Biden-féle laptopbotrány alapvetően igaz. Azóta mindenki számára világos, hogy semmiféle orosz dezinformációról nem volt szó.

A Lakmusz interjút csinál egy elvileges dezinformáció-szakértővel, aki kormányzati pozícióban három hétig bírta, utána szétperelt mindenkit, de ő maga korábban bődületes nagy dezinformációt terjesztett egy olyan ügyben, ami nagy szerepet játszhatott a 2020-as elnökválasztások idején.

Szerintem a helyzet a következő, és akkor a megértő-megengedő olvasatot mondom: Nina Jankowicz az orosz dezinformáció szakértője (2020-ban még nem kormányzati dezinformáció-elhárító), így aztán szinte mindenre, ami nem tetszik neki, könnyen ráhúzza, hogy az biztosan orosz dezinformáció. Nevezzük ezt szakmai ártalomnak.

De Nina Jankowicz csak epizódszereplő volt. A The Tablet zsidó kulturális magazin 2023 márciusában leközölt egy érdekes oknyomozó esszét Jacob Stiegel tollából. A cikk címe: Útmutató az évszázad átverésének megértéséhez: tizenhárom megközelítés a dezinformációhoz. Stiegel szerint a dezinformáció elleni küzdelemre való hivatkozás és ez a narratíva valójában amerikai kontextusban a demokrata kormányzati kontrollerőfeszítéseket takarta, az állampolgárok ellenőrzésének kiterjesztését.

Mint hosszú esszéjének következtetéseként írja:

„Egy olyan uralkodó osztály számára, amely már belefáradt a demokrácia azon követelményébe, hogy alattvalóinak szabadságot biztosítsanak, a dezinformáció szabályozási keretet biztosított az Egyesült Államok alkotmányának leváltására. Azzal, hogy a lehetetlent, a párt ortodoxiájától való minden tévedés és eltérés kiküszöbölését tűzte ki célul, az uralkodó osztály biztosítja, hogy mindig képes legyen rámutatni a szélsőségesek közelgő fenyegetésére – egy olyan fenyegetésre, amely igazolja saját vasmarkú hatalmát.

Egy sziréndal szólítja fel azokat, akik a digitális kor hajnalán élünk, hogy vessük alá magunkat a gépek hatalmának, amelyek azt ígérik, hogy optimalizálják életünket és biztonságosabbá tesznek minket.

Az ’infodémia’ apokaliptikus fenyegetésével szembesülve elhitetik velünk, hogy csak a szuperintelligens algoritmusok védhetnek meg minket a digitális információs támadás zúzósan embertelen mértékétől. A beszélgetés, a nézeteltérés és az irónia régi emberi művészetei, amelyektől a demokrácia és sok minden más függ, egy katonai szintű megfigyelés elsorvadó gépezetének vannak kitéve – egy olyan megfigyelésnek, amelynek semmi sem tud ellenállni, és amelynek célja, hogy félelmet keltsen bennünk az értelmes képességünktől.”

Szóval orosz dezinfó nyilván létezik, Jankowitz könyve is biztos nagyszerű, de épp szakmai ártalomból (és talán politikai elköteleződésből) zsigerből orosz dezinfónak nyilvánított valamit, amiről kiderült, hogy nagyon nem volt az, Hunter Biden laptop-ügyét. Lehet védekezni azzal, hogy hát titkosszolgálati szakértők is azt mondták, satöbbi, de a lényeg, hogy Jankowitz benézett egy ügyet, ami talán a választásokat is befolyásolta (azzal, hogy elhallgatták). Rákerestem a neten, hogy később elismerte-e, hogy tévedett, de nem találtam ilyesmit.

A teljes cikkhez link kommentben.
--------------------------------------------------------------------------
Ha tetszett a poszt, lájkold, oszd meg és kövesd be az oldalt!