Humanisták: az emberellenes vallás, amit nem kellene követni

A humanizmus egy vallás, ami ledegradálja az embert, és valójában egy szélsőbaloldali politikát takar. Nem kérünk belőle, Humanisták nevű pártként sem.

A mai progresszív szekuláris humanizmus a felvilágosodás (elhomályosulás) karikatúraszerű valóra váltása.

A lényeg, hogy ne dőljünk be a humanista jelzőnek, ez egy szekuláris-baloldali-progresszív nézetrendszert takar, nem puszta emberbarátságot. A humanizmus tehát szorosan együtt jár a vallások iránti szkepticizmussal, sőt: ellenségességgel, a racionalizmussal, a szcientizmussal (tudományhittel), a naturalista materializmussal, a haladáshittel és a baloldali liberalizmussal.

Ezek közül jó pár szekuláris vallás: vallás a felvilágosodás, a haladáshit, a tudományhit (szcientizmus), az ateizmus, az individualizmus és a humanizmus is. Ezekről Nyirkos Tamás tanár úr ír a szekuláris vallásokról szóló kötetében (Secular Religions. The Key Concepts. Routledge, 2025).

Van két Humanista Manifesztó, egy 1933-as és egy 1973-as. Ezek is meglehetősen vallásos karakterűek. A huszadik századi humanizmusnak is

„van egy víziója a földi paradicsomról, amelyet az ’autonómiával, szabadsággal, kreativitással rendelkező ember teremt meg, aki az értelmet és a tudományt alkalmazza az emberi problémákra,

élvezi a természet és a kultúra szépségeit, mentes a babonáktól... a béke és a harmónia szeretője’ (Smith, 1994, 42. o.). Az önmegváltás ugyanakkor ugyanolyan vallásos gondolat, mint az üdvözülés, és a benne való hit jelentős ellenállást igényel a tényekkel szemben.”

Aztán:

maguk a kiáltványok szentírásoknak vagy hitvallásoknak tekinthetők, egy nagyobb hagyomány részeinek, amelynek saját mártírjai és prófétái vannak

Szókratésztől Giordano Brunón, Galilein vagy Darwinon át, beleértve még az eretnekeket vagy ’ellenzőket’ is, akik ’beszennyezik’ a humanizmus jelentését (Kurtz, 1973, 177. o.). Az igaz hit védelme a nem hívőkkel szemben a humanizmus hivatalos egyházainak, például az Amerikai Humanista Szövetségnek vagy a Humanista Akadémiának az egyik feladata (Smith, 1994, 37. o.). Egyes szerzők odáig mennek, hogy azt javasolják, hogy a rituálék is váljanak a humanista istentisztelet részévé.”

Ha már humanistának kell lenni, akkor Jacques Maritain huszadik századi katolikus filozófus integráns humanizmusára szavazok, ami szerint

a szekuláris humanizmus valójában antihumanizmus, mivel nem ismeri el a teljes személyt. Istenképiség nélkül nincs valódi humanizmus.

émi Brague francia katolikus filozófus arra hívja fel a figyelmet: a modern tudomány ideologikus értelmezése arra jutott, hogy az ember – mint azt idéztük – nem több mint „szerencsés majom”, de azért mégis elidegeníthetetlen emberi méltóságot, belső értéket és emberi jogokat követelünk ennek a „szerencsés majomnak”.

De ha az ember állatként, majomként értelmezi magát, akkor miért is járnak neki szentként értelmezett emberi jogok?

(A képeken a Humanisták vezetői, Cseh Katka és Barabás Richárd, illetve Jacques Maritain.)

A teljes cikk kommentje linkben!
-------------------------------------------------------------------------
Ha tetszett a poszt, lájkold, oszd meg és kövesd be az oldalt!