Gyökerek és szárnyak – új előadás a Magyar Állami Népi Együttes műsorán (a Hagyományok Házaban)

Tegnap megnéztem a Magyar Állami Népi Együttes új darabját, a hat fiatal koreográfus által rendezett Gyökerek és szárnyak című táncantológiát, mely kis-magyarországi tájegységekre kalauzol. Ha jól vettem ki: Rábaköz, Mezőföld, Jászság, Nógrád, Dél-Alföld és Szatmár volt terítéken. Lényegében besorolhatjuk a táncantológia-sorozatba. Szép dinamikájú, katartikus táncelőadás volt, ajánlom mindenkinek!

A darab leírása szerint:

„Az emberi létezés alapja a természethez fűződő szoros kapcsolat, amely az évezredek során folyamatosan formálódott.
Az első mag elvetésével ez a kapcsolat új dimenziót nyitott: meghatározóak a gyökerek, amelyek a földbe kapaszkodnak, és az anyaföldhöz, mint tápláló erőnkhöz való kötődést jelentik, de fontosak a szárnyak is, amelyek a Földtől való elszakadást, a felfedezés vágyát és a szabadság akarását szimbolizálják.

Ez a paradoxon alkotja a kultúránk egyik fontos alapvetését.

A hagyományos paraszti életforma, amely a múltban a közösségek szívét és lelkét adta, tiszteletteljes viszonyt alakított ki a természettel.

A kemény munka és az állandó küzdelem mellett azonban a paraszti élet olyan gazdag tárgyi és szellemi- lelki örökséget hagyott ránk, amely a népművészet, a zene, a tánc és a kézművesség formájában él tovább.

Ebben a műsorban bemutatjuk a talán több évszázadra is visszatekintő kifejezési formákat, amelyek a gyökereinkből táplálkoznak, de egyben szárnyakat is adnak, hogy szabadságot, lehetőséget teremtsünk a modern XXI. századi ember számára.

Hat fiatal koreográfus, hat különböző nézőpont és kifejezési forma egyesül ebben a műsorban kiegészülve Pál István Szalonna mély gyökerekből táplálkozó, de szárnyaló zenéjével, hogy közösen beszéljünk a hagyományainkról.

Nem csupán azt mutatjuk be, ami valaha volt, hanem azt is, amit a mai világban gondolunk róla, ahogy bennünk, a ma emberében él.

A gyökerek ereje és a szárnyak szabadsága együttesen formálja identitásunkat, és lehetőséget ad arra, hogy a múltat a jelen, s akár a jövő felé irányítsuk.”