A kétfejű birodalmi sas eredete: Bizánc

A kétfejű sast ismerjük az Osztrák Császárság, s így az Osztrák-Magyar Monarchia címeréről, azt megelőzően pedig a A Német-római Birodalom címeréből. De hogyan lett birodalmi jelkép a kétfejű sas?

A kétfejű sas az egyébként állandó heraldikai jelképekkel nem bíró Bizánci Birodalomban bukkant fel, ott használták birodalmi jelképként nagyjából a birodalom létének utolsó háromszáz évében.

Bár a kétfejű sas díszítő motívumként a 10-11. században kezd megjelenni a bizánci művészetben, a császárral való kapcsolatát csak II Palaiologosz Andronikosz 1301-es krizobulláján támasztják alá, ahol egy ezzel a képpel díszített ülőalkalmatosságon ábrázolják.
A Palaiologisz-dinasztia császárai a kétfejű sast a császári család rangidős tagjainak szimbólumaként használták. Leginkább ruhákon és egyéb kiegészítőkön használták, ahogyan azt ál-Kodinos a 14. század közepén törvénybe iktatta Tisztségkönyvében. Kodinos szerint a császár különleges csizmát (tzangia) viselt, amelynek mindkét sípcsonján és a lábfején gyöngyökből készült sasok voltak; a despoták (ez egy magas rangú bizánci udvari cím volt, amelyet az uralkodó császárok fiainak vagy vejeinek adományoztak, és kezdetben a bizánci császár örökösét jelölte) hasonló fehér és lila csizmát viseltek, és nyergeiken gyöngyökkel hímzett sasok voltak, míg a nyeregtakaró és sátrak fehérek voltak, piros sasokkal díszítve. Hasonlóképpen, a sebastokrator kék csizmát viselt, piros alapon arany dróttal hímzett sasokkal, míg a nyeregtakarója kék volt, négy piros hímzett sassal.

A kétfejű sas csak egyetlen alkalommal jelenik meg bizánci zászlón, azon a hajón, amely VIII. Palaiologosz János császárt vitte a firenzei zsinatra, amint azt Sphrantzes említi, és amint azt a Szent Péter-bazilika Filarete-kapuiban található ábrázolása is megerősíti.

Néhány fennmaradt példa, mint például a Vatopedi-kolostorban található feltételezett „II. Palaiologosz Andronikosz zászlaja” vagy a Demetriosz Palaiologoszhoz tartozó Biblia címlapja szerint a bizánci kétfejű sas vörös alapon arany színű volt. Hasonlóképpen, a 15. századi nyugati címerlevelekben a vörös pajzson lévő arany kétfejű sas a „Kelet Birodalmának” vagy „Konstantinápolynak” a címereként, illetve a császári család tagjainak jelképeként szerepel.

A sas pajzson való ábrázolása azonban a nyugati heraldikai gyakorlat adaptációja; a bizánciak soha nem használták így magukra, bár nyugati kontextusban alkalmazták, például a császári címer viselésének jogának 1439-es odaítélésekor, Giacomo Paolo di Morellis firenzei polgárnak. A görög területeken élő nyugat-európai uralkodók, mint például Esau de' Buondelmonti és Carlo I Tocco, szintén kétfejű sassal díszítették karjukat státuszuk jeleként, amikor a bizánci császároktól despota címet kaptak.

A bizánci világban a sas szimbólumát Morea (a Peloponnészosz-félsziget középkori neve) félautonóm despotái is használták, akik a fiatalabb császári hercegek voltak, valamint a leszboszi gattilusok, akik a Palaiologosz-ház rokonai és vazallusai voltak.

A kétfejű sas a szakadár Trebizondi Birodalom jelképei közt is szerepelt, nemcsak császári ruhákon, hanem zászlókon is. Valójában a 14–15. századi nyugati portolánok a kétfejű sast (ezüst/arany piros/cinóbervörös alapon) Trebizond, és nem Konstantinápoly jelképeként használják. Az egyfejű sasokat a trapezunti pénzérméken is feltüntetik, és egy 1421-es forrás a trapezunti zászlót sárga színben ábrázolja, piros egyfejű sassal. Úgy tűnik, akárcsak a bizánci nagyvárosi államban, mindkét motívum, az egy- és kétfejű használata egymás mellett folytatódott.

Más balkáni államok is lemásolták a bizánci modellt: főként a szerbek, de a bolgárok és Epirusz is Kastrioti György (ismertebb nevén Skanderbeg) alatt. Ezenkívül a kétfejű sas szimbóluma a negyedik keresztes hadjárat után létrejött Latin Császárságban is használatban lehetett.

1472 után a sas szimbólumát átvette a Moszkvai Fejedelemsét, majd Oroszország is.

Nyugat-Európában a Szent Római Birodalom hasonlóképpen átvette a kétfejű sas szimbólumát a 13. század közepén, II. Frigyes uralkodása alatt, és az egyfejű változat mellett használta. Innen jöhetett át aztán osztrák használatba.

De honnan vették a bizánciak a kétfejű sast? Szimpla, egyfejű sast a rómaiak is használtak, s hát Bizánc a Római Birodalommal azonos. Etől függetlenül a kétfejű sas bizánci használatba vételéről bizonytalan álláspontok vannak forgalomban. Maga a sas a Jelképtár szerint viszont az égi isteni hatalom és a Nap jelképe, a fény, tehát a megvilágosodottság madara. Szibériai népeknél a sas a világfa tetején tanyázó, néha KÉTFEJŰ világlélek, a lelkek ura. Minden pusztai népnek totemmadara volt. A kereszténységben János apostol és Krisztus szimbóluma is a sas, melyet a hittel, a bátorsággal és a szemlélődő élettel hoznak kapcsolatba.

(nagyrészt Wikipédia, kisrészt bizánci történelmi művek, kisrészt Jelképtár)