Hamvas Béla egy beavatási rítus – Tárkány-Kovács Bálint a Mandinernek

Hamvas Béláról, népzenéről, hagyományról, filozófiáról, öngyarmatosításról, borról, mindenről a Tárkány Művek vezetőjével, Bálint Tárkány-Kovács-csal a zenekar Hamvas-estjének ürügyén. Hosszú.

Egy provokatív idézet:

"Hamvas azzal kezdi: imakönyvet akartam írni ateisták számára.

Hozzájuk szól, a pietistákhoz, szcientistákhoz, akik ha elmennének egy disznótorba, ha ott ennének sült hurkát és frissen sült pecsenyét, és hozzá innának egy pohár jó szekszárdit, akkor még menthetőek lennének, akkor megértenék, hogy mi az élet értelme. Ilyen mondatok: Egy pohár bor: az ateizmus halálugrása. Hamvas szerint a gondolkodás alapja az érzékelés. Az érzéki tapasztalásból kell kiindulni! Például

nagyon viccesnek találom azt, ahogy a mai kor embere, mivel a túlvilági életben már nem hisz, emiatt az evilági életben akar örökké élni.

Ráncfelvarrás, „minden elszívott cigaretta mínusz tíz perc”, gasztroenterológus, diéták, életmódtanácsadók, hosszú életű emberek kutatása… Az örök ifjúság vizét keressük a népmesékből. Teljesen komikus az a javaslat, hogy sanyargasd magad egy életen át, hogy tovább élj. Van ez a vicc, hogy a dalai lámát megkérdezik, hogy mester, ha így sanyargatom magam egy életen át, és nem eszek semmi zsírosat és cukrosat és finomat, és nem iszom bort, és mindennap hideg vízzel zuhanyzom, tartózkodom a testi gyönyöröktől, akkor hosszú életet élhetek? A láma válasza:

Hát, ezt nem tudom, de az biztos, hogy hosszúnak fog tűnni.

Komikus állapota ez a modern embernek, már nem hiszünk a túlvilági öröklétben, és ezért evilágon műtétekkel, plasztikával, botoxszal, gyógyszerekkel, táplálékkiegészítővel, gasztroenterológiai tanácsokkal, diétákkal és fogyókúrákkal próbálunk örökké élni és örökké fiatalnak maradni, és képtelenek vagyunk szépen megöregedni, méltósággal meghalni. Hamvas Béla szó szerint persze még nem ezekről ír. Az ő korában még nem ez ment, és ő ilyen fura szavakat használ, hogy az ateista, pietista, szcientista, desperát. De aki érti, érti."

És egy másik:

"De ez a reflektálatlan naivitás általánosan jellemzi a táncházmozgalmat. Két világ – modern és mitikus – között ugrál, és ezt nem veszi észre. A két világban a fogalmak, a kulturális kódok, az értelmező közeg, a kontextus egészen más. A táncházmozgalom úgy cserélgeti ezt a modern vs. mitikus referenciarendszert, hogy nem tud róla.

Mit jelent ez a mondat? Egy néptáncelőadáson mi, magyarok, felvesszük a magyar jelmezt (népviseletet), fölmegyünk a színpadra, és eljátsszuk (népzenével, néptánccal) a magyaroknak, hogy mi vagyunk a magyarok. Értelmetlennek tűnhet, vagy őrületnek. De ha észrevesszük, hogy itt a modern és a mitikus-tradicionális világok között ugrálunk, akkor már érthető lesz.

Mi, modern magyarok, beöltözünk tradicionális magyaroknak, fölmegyünk a színpadra és a többi modern magyarnak eljátsszuk, hogy milyenek voltak a tradicionális magyarok. Így már talán érthető."

Link az első kommentben!

Fotók: Ficsor Márton