Mérő Vera 2.0 természetesen nem akarja megmondani, milyen a jó feminista, legalábbis ebből a megnyilvánulásából elég egyértelmű, hogy de. Mérő Verának sosem volt szokása megmondani, hogy mit kell gondolni. Ja, de.

És ugyebár a transzmozgalom sem akarja ráerőltetni senkire a nézeteit - dehogynem. Ha nem fogadod el a különbejáratú antropológiájukat, akkor egyrészt transzfób vagy, másrészt dehumanizálsz, legalábbis ez a megbélyegzés az érzelmi manipulációs technika, amit használnak.

Rowlingnak amúgy ebben, mármint higy a magukat nőnek érző férfiak ("transznők") nem nők, igaza van. Az, hogy ki nő, ki férfi, nem érzések függvénye, hanem objektív valóság. Lásd erről pl. Kathleen Stock leszbikus feminista filozófus Material Girls című könyvét.

Mérő megnézhetné a Daily Wire munkatársának, Matt Walshnak Mi teszi a nőt? (What is a Woman?) című dokumentumfilmjét (producer és rendező: Justin Folk).

Vicces, tragikomikus és abszurd párbeszédek hangzanak el a filmben. Kettőt idézek, ami rávilágít arra, miért nem kerülhetjük meg a definíciót.

Bemelegítésként Gert Comfrey úgynevezett genderelfogadási (gender-affirmative) terapeutával könnyed párbeszéd zajlik:

„Honnan tudom, ha én is esetleg nő vagyok?” – kérdezi tőle a férfi Walsh, mire a hölgy megvilágosodott mosollyal, csillogó szemmel vágja rá: „Ez egy nagyszerű kérdés!”. Tehát a terapeuta, aki nemi érzéseket erősít meg, nem tudja definiálni, hogy mivel dolgozik. Illetve később megpróbálkozik vele:

"Egyes nőknek péniszük van, egyes férfiaknak vaginájuk…”

„A nő az, aki azt mondja, hogy ez az identitása. Ez sokminden lehet sokmindenkinek.”

A filmben szerepel egy egyetemi oktató, Patrick Grzanka is, akinek szakterülete a nők, a gender és a szexualitás. Vele körkörös definíciókba és értelmetlen minősítgetésekbe bonyolódik Walsh annak az egyszerű kérdésnek kapcsán, hogy mitől nő a nő. Pontosabban – a sex és a gender szavak tankönyvi elválasztása után – azon a ponton, hogy el kell-e hinni egy úgynevezett transzneműnek, hogy nő.

„Ha valaki megmondja önnek, hogy micsoda, el kell neki hinni” – így Granzka, aki különféle módokon próbál kibújni az egyenes válasz kényszere alól: megkérdezi, miért fontos Walshnek, hogy valaki tényleg az-e, aminek mondja magát, felkérdezi, hogy egyébként milyen válaszokat kapott, őszintétlennek nevezi Walsht, amikor az megkérdezi, hogy elfogadja-e tőle ez esetben, hogy ő fekete, végül közli, hogy transzfób és kényelmetlen neki a riporter kérdése arról, hogy „mi az igazság”.

S amikor felmerül az alapkérdés, hogy mi teszi a nőt nővé, Granzka közli, hogy az a nő, „aki nőnek definiálja magát”, Walsh visszakérdez, hogy de mi az a nő, aminek az illető definiálja magát, visszatérnek a körkörös definíció problémájához: a nő az, aki a nő.

Walsh filmjében megszólal (ízlelgessük a szavakat) gender-elfogadási terapeuta, gender-megerősítő műtéteket végző sebész, genderügyi professzor, transzjogi főmozgalmár – de mind elutasítják, hogy definiálják, mi is az a „nő”.

Felmerül, hogy erről csak nőket kellene megkérdezni, de ahhoz ugye előre tudnunk kellene, ki nő. Tehát ha csak nők definiálhatják, hogy mi a nő, akkor tudnunk kell előre a választ, ami elől mindenki eltáncol.

Rowlingnak igaza van, ahogy a Kathleen Stocknak is abban, hogy ki nő és ki nem.

Az a helyzet, hogy ami bármi lehet, aminek a definícióját az értelmetlenségig tagítjuk, az a dolog nem létezik. Ez igaz az akikre is. Ha bárki lehet nő, csak úgy érzésből, akkor senki nem nő. Ha bárki lehet férfi, csak úgy érzésből, aki senki nem férfi. Paradox módon a transzok többsége mégis definiálja a nőt és férfit, meglehetősen hagyományos módon, tekintve, hogy a hagyományos felfogáshoz igyekeznek alkalmazkodni kinézetükben.

Az interszexek léte nem bizonyít olyasmit, hogy létezne harmadik nem, és nem dönti meg a nemi binaritás objektív felfogását. Amúgy a transzok épp ebbe a binaritásba igyekeznek beszuszakolni magukat.

Javaslom a teleologikus étemezéshez való visszatérést (a la Arisztotelész), az megoldja a felmerülő problémákat.

Egyébként eme megnyilvánulása is bizonyítja, hogy Mérő nem "konzervatív liberális", mint azt állította velem vitatkozván a Spirit FM-en. Aki elfogadja a transzagendát, az ugyanis radikális baloldali. Radikálisabb, mint a baloldali feminista Rowling. Ezügyben persze van némi szómágia, mert a Rowling-féléket hívják TERF-nek, "transzkirekesztő radikális feministáknak", holott a TERF-ek a mérsékeltebbek, és a transzpártiak a radikálisabbak. Amúgy meg a transzpárti feministák önfelszámolásban vannak, csak nem veszik észre. Ennyit erről.