Antifa: mi az a szélsőbaloldali mozgalom, amit Trump és Orbán is terrorszervezetnek nyilvánított?

Sorra vesszük, hogy:
honnan ered az antifa;
mit érdemes tudni az amerikai antifáról;
mit tekintenek fasisztának és szélsőjobboldalinak;
mit gondolnak a szólásszabadságról;
hogyan igazolják erőszakos módszereiket;
mi alapján döntik el, hogy ki a fasiszta;
mik a céljaik.

Mark Bray, a Rudgers Egyetemen tanító történész, a témát tekintve alapvetőnek tartott Antifa – The Anfifascist Handbook szerzője 1945-2003 közé teszi a modern antifa kifejlődését. A kötetből egyébként nyilvánvalóvá válik, hogy Bray nem pusztán történésze a mozgalomnak, hanem tagja is az antifának, hiszen 61 antifa-interjút készített hozzá, és „legitim politikai tradíciónak” nevezi azt. (Egyes antifa körökben a kötet kötelező olvasmány.)

Bray megjegyzései meglehetősen sokatmondóak, kiderül belőlük például, hogy a fasizmust természetesen tágan értelmezik:

„Sok antifa csoport nemcsak a fasizmus ellen szerveződik, hanem az elnyomás minden formájának, például a homofóbiának, a kapitalizmusnak, a patriarchátusnak és így tovább a leküzdésére is törekszik. Ily módon a fasizmust csak a nagyobb, rendszerszintű fenyegetések legsúlyosabb változatának tekintik.” Máshol azt írja: „Valahányszor valaki fellép a transzfób, rasszista bigottok ellen – a megbélyegzésüktől kezdve az üzletük bojkottálásán át az elnyomó hiedelmeik miatti megszégyenítésükig, egészen a barátságok megszakításáig –, az antifasiszta szemléletet ültet a gyakorlatba, amely hozzájárul egy szélesebb körű, mindennapi antifasizmushoz, és visszaszorítja az az alt-right, Trump és hűséges támogatói áradatát.”

Vagy épp az állítólag békés módszerekről ezt írja:

„Annak ellenére, hogy a média egy őrült, vérszomjas antifát ábrázol, vagy a Milo Yiannopoulos-ellenes tüntetés után kialakult szélsőjobboldali petíció ellenére, amely az ’antifa’ terrorszervezetté nyilvánítását követelte (mintha az ’antifa’ egyáltalán szervezet lenne, nemhogy terrorista), az antifasiszta taktikák túlnyomó többsége semmilyen fizikai erőszakot nem foglal magában.

Az antifasiszták online, személyesen és néha beszivárgás útján is kutatásokat végeznek a szélsőjobboldalról; lejáratják őket, a kulturális közeget arra kényszerítik, hogy tagadják meg őket, nyomást gyakorolnak a főnökeikre, hogy kirúgják őket, és követelik, hogy mondják le előadásaikat, konferenciáikat és találkozóikat; oktatási rendezvényeket, olvasóköröket, képzéseket, sportversenyeket és adománygyűjtéseket szerveznek; cikkeket, szórólapokat és újságokat írnak, transzparenseket terjesztenek és videókat készítenek; támogatják a menekülteket és a bevándorlókat, védik a reproduktív jogokat, és kiállnak a rendőri brutalitás ellen. De az is igaz, hogy némelyikük arcon üti a nácikat, és nem kérnek érte bocsánatot.”

Mint írja, „talán a legsikeresebb módszer ellenük a tetteik és kilétük leleplezése. Angolul ezt „doxxingnak” (vagy „doxingnak”) nevezik: valaki személyes adatainak nyilvánosságra hozatala, hogy megfélemlítsék, vagy a közvéleményt felhasználva megszégyenítsék, kirúgják, vagy más negatív következményt okozzanak.”

Nagyszerű, hogy ezek békés módszerek!

Bray a populista jobboldal szervezeteit is az antifasizmus ellenségeinek sorolja be, mint Silvio Berlusconit, az olasz Északi Ligát, a francia Nemzeti Frontot, a brit Nigel Farage UKIP-ját (mely a Konzervatív Pártból vált le). Geert Wilders Holland Szabadságpártját (VVD), az osztrák Szabadságpártot, a többször kormányon lévő Dán Néppártot és persze az AFd-t is; megemlítve a magyar Jobbikot, a Svéd Demokratákat, az Igazi Finneket is. Vagy épp Steve Bannont, Trump egykori kampánytanácsadóját.

A Charlie Hebdo és a Bataclan elleni merényletről így fogalmaz:
azokat "úgynevezett »radikális iszlamisták«" követtek el.

Kapunk egy kapunk egy klasszikus szélsőbaloldali utópikus elképzelést is:

„(…) az antiautoritáriusok eltörölnék a börtön és az állam fogalmát, sőt magát az állampolgárság fogalmát – ezáltal megszüntetve a jogtalanság fekete lyukát. Céljuk egy osztály nélküli, posztkapitalista társadalom létrehozása (...)"

Sőt:

„A fasiszta fenyegetés egyetlen hosszú távú megoldása az, ha aláássuk a társadalomban rejlő erejének pilléreit, amelyek nemcsak a fehér felsőbbrendűségen, hanem az able-izmuson, a heteronormativitáson, a patriarchátuson, a nacionalizmuson, a transzfóbián, az osztályuralmon és sok máson is alapulnak.”

Ezeket írja az antifa antifa történésze. Szerintem sokat mondó.

A teljes cikkhez link az első kommentben.

-------------------------------
Ha tetszik a poszt, lájkold, szólj hozzá és oszd meg. Ha pedig már követed az oldalt, ajánld ismerőseidnek is.