A „gazdagok” agyonadóztatásáról: a magasabb adó kevesebb bevételt is hozhat, a kisebb adó pedig több bevételt (Thomas Sowell)

"Bár a „gazdagok” vagyonának elkobzása és újraelosztása politikailag vonzónak tűnhet, az, hogy ez a gyakorlatban milyen mértékben valósítható meg, attól függ, hogy a „gazdagokat” mennyire tekintik a sakktáblán lévő mozdulatlan figurákhoz hasonlóaknak. Amennyiben a „gazdagok” előre látják az újraelosztási politikákat és reagálnak rájuk, a tényleges következmények jelentősen eltérhetnek a szándéktól. (…)

Ez azt jelenti, hogy a „gazdagok” adókulcsának emelésének tényleges következményei egy adott joghatóságban ténykérdés. Az eredmény nem feltétlenül előre jelezhető, és a lehetséges következmények megvalósíthatják vagy megakadályozhatják a tervezett elkobzást. Az adókulcs X százalékos emelése nem garantálja, hogy az adóbevételek is X százalékkal emelkednek – vagy hogy egyáltalán emelkednek. (…)

Például Maryland állam több mint 100 millió dollár többletadóbevételt várt azáltal, hogy megemelte az adókulcsot azoknak, akiknek éves jövedelme egymillió dollár vagy annál több volt. De mire az új adókulcs 2008-ban hatályba lépett, Marylandben élő ilyen emberek száma közel 8000-ről kevesebb mint 6000-re csökkent. Az adóbevételek, amelyek várhatóan több mint 100 millió dollárral növekedtek volna, valójában több mint 200 millió dollárral csökkentek.

Hasonlóképpen, amikor Oregon 2009-ben emelte a jövedelemadó-kulcsot az évi 250 000 dollár vagy annál többet keresők számára, a jövedelemadó-bevételei szintén csökkentek ahelyett, hogy nőttek volna. Az amerikaiak mégsem voltak tehetetlen sakkfigurák. Mindez azonban nem csak az amerikaiakra volt jellemző. Hasonló dolgok történtek más országokban is, amikor jelentősen emelték – vagy akár csak emeléssel fenyegettek – a magas jövedelmek adókulcsát, abban a reményben, hogy ez automatikusan több adóbevételt hoz, ami lehet, hogy így is van, de lehet, hogy nem. (...)

Ezzel szemben az adókulcsok csökkentése nem jár automatikusan az adóbevételek csökkenésével. Az emberek egyik esetben sem tehetetlen sakkfigurák. Ahogy a magasabb adókulcsok elriaszthatják az embereket, a vállalkozásokat és a befektetéseket, úgy az alacsonyabb adókulcsok vonzhatják őket. Izlandon, ahol 1991 és 2001 között a társasági adókulcsot fokozatosan 45 százalékról 18 százalékra csökkentették, az adóbevételek megháromszorozódtak.

Az Egyesült Államokban az adómentes értékpapírok nyilvánvaló lehetőséget nyújtanak a magas jövedelmű embereknek a magas adókulcsok elkerülésére. Mivel a szövetségi jövedelemadó mértéke Woodrow Wilson kormánya idején meredeken emelkedett, a 300 000 dollár vagy annál magasabb adóköteles jövedelmet bejelentő emberek száma 1916-ban jóval több mint ezerről 1921-re kevesebb mint háromszázra csökkent. 1920-ban a legmagasabb jövedelmekre vonatkozó szövetségi jövedelemadó mértéke 73 százalék volt. 1928-ra a legmagasabb jövedelemadó-kulcs 25 százalékra csökkent. A két év között a beszedett jövedelemadó-bevételek összege nőtt, és az évi egymillió dollárt vagy annál többet keresőktől beszedett jövedelemadók aránya is nőtt, 1920-ban kevesebb mint 5 százalékról 1928-ban 15,9 százalékra. (…)

Mindazonáltal a sakkfigurák téveszméje továbbra is nagyrészt kikezdhetetlen, így a társadalmi igazságosság hívei továbbra is a gazdagokra vonatkozó magasabb adókulcsokat szorgalmazhatják, saját szemszögükből nézve kívánatosnak tartva azt, anélkül, hogy figyelembe vennék annak megvalósíthatóságát, mint bevételgyűjtési mechanizmust. A politikában a kormánynak mindenki számára „ingyenes” különböző juttatások biztosítására irányuló, rendkívül költséges javaslatok nagyon vonzóak lehetnek egyes szavazók számára, ha a kormány számára felmerülő többletköltségeket állítólag a „milliomosoktól és milliárdosoktól” beszedett magasabb adóbevételekből fedezik, függetlenül attól, hogy ez valóban így van-e. Egy ilyen eredmény egyes szavazók számára társadalmi igazságosság szempontjából kívánatosnak tűnhet, de a kívánatos jelleg nem zárja ki a megvalósíthatóság kérdését."

(Thomas Sowell: Social Justice Fallacies. Basic Books, 2023)

Thomas Sowell fekete libertárius közgazdász 1930-ban született Észak-Karolinában, de Harlemben nőtt fel. A szegénység és az otthoni nehézségek miatt abbahagyta a Stuyvesant High School tanulmányait, és különböző alkalmi munkákat végzett, végül a koreai háború alatt az Egyesült Államok tengerészgyalogságában szolgált. Ezt követően 1958-ban diplomázott a Harvardon. A következő évben közgazdasági mesterdiplomát szerzett a Columbia Egyetemen, 1968-ban pedig közgazdasági doktorátust a Chicagói Egyetemen. Tanított a Cornell Egyetemen, a Brandeis Egyetemen és a Kaliforniai Egyetemen. 1977 óta a Stanford Egyetem Hoover Intézetében dolgozik. Sowell a Reagan-korszak konzervatív mozgalmának fontos alakja volt, hatással volt kollégájára, Walter E. Williams (úgyszontén fekete) közgazdászra és Clarence Thomasra, az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának (fekete) bírájára is. Sowell társadalmi kérdésekben konzervatív, gazdasági kérdésekben libertárius. 45 könyv szerzője.