Ez a könyv nem pusztán a néptáncról szól, hanem a színházról és a Kádár-korszak kultúrpolitikájáról is. Ezen belül pedig a színpadi néptáncról. Az üzemi és egyéb intézményi néptáncegyüttesek megszervezése, a néptánc szocialista stilizálása és Mojszejev, az „amatőrök”, Rákosi-korszak, Kádár-korszak, s így tovább.

A legizgalmasabb rész mégiscsak az utolsó, a néptánc helyéről szól a színpadi mezőben, illetve az amatőr néptáncban megmutatkozó új koreográfiai törekvésekről. A gúzsba kötve táncolásról.

Tímár Sándorról, Szigeti Károlyról és Györgyfalvai Katalinról, Kriskovics Antalról, Novák Ferenc Tatáról és Foltin Jolánról, meg az egész magyar iskoláról.

A táncház-módszer ugyanis magyar találmány, a táncház-mozgalom egyedülálló a világon, van egy magyar táncírás, és van magyar koreográfiai iskola. Nyilván 1990 óta eltelt 35 év, de mégis ezek az előzmények. Érdemes megismerkedni velük.

(Kiadta a Hagyományok Háza.)