„Spirituális, de nem vallásos”: ilyen nincs, ez hazugság

A „spirituális, de nem vallásos” népességről ír egy amerikai vallásszociológiai oldal, amely izgalmas következtetésekre jut. Összefoglaljuk, aztán megkérdezünk magyar szakembereket is az ügyben.

Mint Ryan P. Burge amerikai politikatudós, statisztikus, több kötet szerzője, a Eastern Illinois University professzora Graphs About Religion című blogján írja: gyakran hallani, hogy emberek úgy definiálják magukat vallási szempontból, hogy nem vallásosak, de spirituálisak, és ezzel a kérdéssel sokat foglalkozik a társadalomtudomány (gondolom, a vallásszociológia). Egyes felfogások szerint a spiritualitás váltja fel a vallásokat.

Burge és szerzőtársa 2024-ben készített egy felmérést a kérdésben. A „milyen fontos számodra a spiritualitás?” kérdésére adott válaszokból az derült ki, hogy a vallásos emberek jelentősen spirituálisabbak, mint a nem vallásosok. A vallásosak 64 százaléka válaszolta, hogy a spiritualitás nagyon fontos neki; az agnosztikusok, ateisták és más nem vallásosak között ez az arány csak 24 százalék volt. A vallásosak közül 11 százalék válaszolta, hogy a spiritualitás nem igazán fontos neki; a nem vallásosak közül pedig 48 százalék. Utóbbi csoportnak csak 8 százaléka vallja, hogy a spiritualitás nagyon fontos neki, és ha hozzátesszük azokat, akiknek valamennyire fontos a spiritualitás, az együtt is még csak 20 százalék.

Mint Burge megjegyzi: a vallásosság növeli a spiritualitást. A kettő összeadódik, nem pedig kizárja egymást.

Burge-ék megadtak nyolc olyan tevékenységet is, amivel általában az alternatív spiritualitásokat jellemezni szokták: meditáció, jóga, asztrológia és horoszkóp, a „saged home/üzlet (a Saged egy asztrológiai alkalmazás is, a „saged home” pedig egyfajta holisztikus lakásrendezési mód); tudatmódosító szerek használata, kristályok használata, tarotkártya, valamint egy médium meglátogatása.

Csakhogy ezek mind kevés embert mozgatnak meg; a legnépszerűbb még a meditáció volt, amit a vallásosak 04, a nem vallásos „spirituálisok” 27 százaléka gyakorolt az 2előző harminc napban” legalább egyszer. Jógába a vallásosak egyötöde foglalkozott, a nem vallásosaknak egy kicsivel kisebb hányada. Az asztrológia mindkét csoport 15 százalékát foglalkoztatja. A legnagyobb különbség a meditációban van: 13 százalék a vallásosak előnyére, a többi megnevezett gyakorlatba nagyjából a két csoportnak azonos százaléka vonódik be.

Érdekes adat az is, hogy „az előző harminc napban” ki nem vonódott be egyáltalán semmilyen spirituális tevékenységbe – önbevallásos alapon. Azoknak, akik egykor tagjai voltak többnyire egy keresztény egyháznak, gyülekezetnek, de otthagyták („dones”, azaz „végeztem vele”), 74 százaléka nem csinált semmit. A nem vallásosaknak (beleértve a „spirituális, de nem vallásosakat” is) 55 százaléka nem csinált semmi spirituálisat. Ha csak a „spirituális, de nem vallásosakat” nézzük, náluk ez az arány 49 százalék.

Mondjuk a protestánsok 51 és a katolikusok 44 százaléka nem sokkal marad el ettől. Utóbbiak azonban nem biztos, hogy azért válaszoltak a kérdésre nemmel, mert nem tartják magukat spirituálisnak, hanem mert a felsorolt alternatív technikákat nem űzik, tekintve, hogy a kereszténység spiritualitása más gyakorlatokat takar. (A katolikusoknál ráadásul a felsorolt alternatív gyakorlatok jórésze erősen ellenjavallott.)

A három legnépszerűbb alternatív spirituális gyakorlat egyébként a meditáció, a jóga és az asztrológia/horoszkóp volt.

Érdekes, hogy a névleg nem vallásosak és a katolikusok ugyanolyan valószínűséggel meditáltak az elmúlt 30 napban: 42 százaléknyian. A második legnagyobb valószínűséggel meditáló csoport a protestánsoké. A mintában szereplő összes nem vallásosnak csak egynegyede meditált rendszeresen. Azaz a nem vallásosak körében még a legnépszerűbb spirituális gyakorlat is meglehetősen ritka.

A jóga kérdésében kevés eltérés van e csoportok között. A katolikusok nem nagyobb (vagy kisebb) valószínűséggel gyakorolják, mint a protestánsok. A nem vallásosaknak viszont mindössze 15 százaléka jógázik rendszeresen. Ez valójában valamivel alacsonyabb, mint a mintában szereplő keresztények aránya.

Végül a névleg nem vallásosak mindössze 14 százaléka állítja, hogy rendszeresen olvassa a horoszkópját. Ez nem különbözik a mintában szereplő katolikusoktól, és öt ponttal magasabb, mint a protestánsok aránya.

Ryan Burge következtetése: az alternatív spirituális gyakorlatok nem annyira elterjedtek. És „egyszerűen nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy a nem vallásosak olyan mértékben űznék ezeket a New Age-es tevékenységeket, ami felváltaná a hagyományos vallási gyakorlatokat.”

De van erre magyarázat is: „arra jutottunk, hogy sokan foglalkoznak azzal, amit mi ’törekvő spiritualitásnak’ neveznénk. Egyszerűen fogalmazva: az emberek azt szeretnék, ha úgy gondolnának rájuk, mint akiben mély spiritualitás lakozik. Nem akarják, hogy üresnek és felszínesnek tartsák őket. Ezért azt mondják, hogy mélyen spirituálisak, de aztán semmit sem tesznek ennek az érzésnek a kifejezésére.”

A nem vallásos emberek közül azoknak egy jelentős része, akik azt mondják, hogy a spiritualitás fontos számukra, valójában nem végez spirituális gyakorlatokat. Az összes nem vallásos közül a spiritualitást némileg fontosnak tartók 46 százaléka nem csinál semmit. Ez igaz volt a spritualitást nagyon fontosnak tartó nem vallásosak 28 százalékára is.

A mintában szereplő vallásos emberek körében a százalékos arányok nem térnek el jelentősen a nem vallásosokhoz képest. A legnagyobb különbség azon vallásos emberek körében van, akik azt mondják, hogy a spiritualitás nagyon fontos számukra – ennek az alcsoportnak a 38 százaléka mondta, hogy semmilyen spirituális cselekedetet nem végez. Ez azonban – hívja el a figyelmet Burge – logikus. Sok keresztény idegenkedik az olyan tevékenységektől, mint a jóga, a meditáció, a kristályok stb. Ehelyett hagyományos vallási gyakorlatokat végeznek, mint a rendszeres templomba járás és az imádkozás.

Burge levonja a következtetést: a nem vallásos emberek a gyakorlatban valójában nem is spirituálisak.

Szerettem volna a kérdést lefordítani magyarra, azaz megkerestem több vallásszociológával vagy valláspszichológiával foglalkozó tudóst, azt hiszem, ötöt, hogy Mandiner-cikk legyen az egészből, és megtudjuk, mennyi magyar tartja magát „spirituálisnak, de nem vallásosnak”, illetve hogy ők vajon mit értenek a „spirituálison”. Az elsőre talán van adat (népszámlálások?), a másodikra lehet, hogy nincs. Azonban senki nem kívánt nyilatkozni a kérdésben, így maradnak az amerikai adatok. Patsch Ferenc jezsuita részéről találtam egy filozófiai eszmefuttatást a kérdésben, de engem itt most a kérdés szociológiája érdekelne.

A tippem az, hogy a „spirituális, de nem vallásos” magyarok esetében ugyanazt jelenti a „spirituális”, mint az amerikaiaknál: egyszerűen arra utalnak vele, hogy ők nem sekélyesek, de amúgy semmiféle lelki élet, lelki-gyakorlat nem kapcsolódik hozzá.

-------------------------------
Ha tetszik a poszt, lájkold, szólj hozzá és oszd meg. Ha pedig már követed az oldalt, ajánld ismerőseidnek is.