Egyre több felnőtt, főleg Z-generációs katolizál Amerikában és Európában is!

Egyre többen csatlakoznak a katolicizmushoz a nyugati világban is. Az köztudomású, hogy Afrikában növekszik mind az egész kereszténység, mind a katolicizmus. De apró jelek arra mutatnak, mintha talán trendforduló következne nyugaton is. (Igaz, Dél-Amerikában sok katolikus evangelikál protestáns gyülekezetekhez igazol, amelyek nem a felszabadítási teológiát vallják.)

A The Free Press riportja a katolikus egyházhoz csatlakozó fiatalokat kérdezett.

A The Pillar korábban arról számolt be, hogy húsvétkor megugrott a katolikusnak jelentkezők száma. A michigani Lansingi Egyházmegye 30 százalékos növekedést jelentett az előző évhez képest, 633 megtértet, ami több mint egy évtizede a legmagasabb érték. Ryan Kaup atya, a Nebraska-Lincoln Egyetem katolikus központjában, egyedül 20 diákot keresztelt meg – „a legmagasabb szám, amit valaha is tapasztaltunk” –, és további 50 olyan diákot avatott be, akik más keresztény felekezetekből érkeztek az egyházba.

A Pillar listája szerint egész Amerikára igaz a „növekmény”, sőt Franciaországra és más nyugat-európai országokra is: „A Detroiti Főegyházmegye például összesen 977 embert fogadott a március 8-9-i szertartáson, ami a legmagasabb szám 2017 óta. A résztvevők 400 katekumenből álltak, akiket a húsvéti vigílián keresztelnek meg plébániájukon, és 577 jelöltből, akiket már megkereszteltek egy másik keresztény hagyományban, és felveszik a beavatás fennmaradó szentségeit (bérmálás és Eucharisztia). Más egyházmegyék, mind az Egyesült Államokban, mind más országokban, szintén hasonlóan magas számokról számolnak be a választási szertartáson.”

Mint a The Free Press riportja írja: Amerika nincs egyedül. A katolikus fellendülés Franciaországban is zajlik – ahol idén 45 százalékkal nőtt a felnőtt keresztelők száma –, és Angliában is –, ahol a misén való részvétel növekedése miatt a katolikusok száma meghaladja az anglikánokét, az anglikán egyház megszületése óta először.

Miért próbálnak annyi felnőtt a valaha szekularizált Nyugaton megkeresztelkedni a katolikus egyházban?

A katolikus fellendülés különösen a Z generáció körében figyelemre méltó. A Harvard Egyetem 2023-as tanulmánya szerint a Z generáció tagjainak a katolikusnak vallott lakossága 15 százalékról 21 százalékra ugrott 2022 és 2023 között.

Érdekesség, hogy sokkal több fiatal férfi keresztelkedik meg, mint nő. Charles Gallagher atya, a washingtoni Immaculate Conception lelkésze elmondja, hogy az idén általa megkeresztelt hét új katolikus közül hatan férfiak voltak. Úgy véli, hogy ez az egész egyházra reprezentatív.

„A bizonytalanság korában az embereket vonzzák az ősi hagyományok; a terápiás nyelvezet korában van valami vonzó a katolikus doktrína szigorú követelményeiben – mondta a Free Press riporterének Dan Hitchens, a First Things vezető szerkesztője és a Catholic Herald korábbi szerkesztője. – A katolicizmusnak vizuális és esztétikai öröksége is van, amely jól átültethető az online kultúrába. A katolikusok meglepően jól használják az internetet az evangelizációhoz.”

A Free Press riportjából az derül ki, hogy sokakat a katolikus esztétika vonzott az egyházba: „sok új katolikus számára ez a tradicionalizmus 'illatait és csengőhangjait' jelenti, amelyek lehetővé teszik a hívők számára, hogy érzékszerveiken keresztül érezzék a vallás magasabb igazságát, ahelyett, hogy csupán intellektuális szinten birkóznának meg vele. Jane számára egy lebilincselő műalkotás vagy egy gyönyörű zenemű ’megmutatja, mennyire jelen van Isten az életünkben, hogy inspiráljon minket’.’

A 28 éves Yuichiro egy sintoista-buddhista családban nőtt fel New Yorkban; szülei a vallási hagyományokat inkább „kulturális szokásnak”, mint hitrendszernek tekintették, és a sintoista-buddhizmusban, mondta, Isten „meglehetősen távoli alak”. Miután húsvét vasárnapján katolikusként keresztelkedett, Yuichiro azt mondta a Free Pressnek, hogy az egyházban Jézus Krisztus „radikális közelségét” szereti: „Isten szó szerint emberként született, és ezen a földön járt, és megtapasztalta mindazokat a nehézségeket, amelyeket mi, emberek, megtapasztaltunk.”

Mint mondja: „Ami igazán vonzott a katolicizmushoz, az a sokkal elkötelezettebb Isten-központúság.” Hozzátette: „Nem azért akartam templomba járni, mert közösségre vágytam. Rengeteg barátom volt – mondta. – Istent akartam.” És a katolicizmusban, jobban, mint bármely más hagyományban, amelyet Yuichiro ismert, „azt hiszem, ezt a közvetlenséget Istennel igazán érzem. Ez valami nagyon egyedi.”