Bódi Mária Magdolna a mi újabb közbenjárónk – odafent nagyjából ötven magyar szenthez és boldoghoz kapcsolódik

Szombaton Veszprémben boldoggá avatták a huszonhárom évesen, 1945-ben vértanúhalált halt fiatal nő élete a hithez való rendíthetetlen hűség és az önfeláldozás példája. A szigligeti származású Magdolna gyermekkora óta különösen vonzódott Istenhez, fiatal munkáslányként pedig a fűzfői lőporgyárban dolgozott, miközben minden idejét az imádságnak és a rászorulók segítésének szentelte. Életét akkor oltották ki, amikor lánytársait védelmezte egy katonai támadás során.

De mi értelme a boldoggá avatásnak ma?

Edmund Burke híres megjegyzése szerint „a holtak, az élők és a még meg nem születettek nemzedékei” is a társadalom részei. Eme kiterjesztett, horizontális idősík a kereszténység szerint egyben vertikális is:

hiszen a holtak élnek a másvilágon, reményeink szerint minél többen a „szentek társaságában”. Azaz a társadalom „felfelé” is kiterjed, a láthatatlan, a transzcendens szférájába.

Roger Scruton szerint a katolikus egyház szentjeinek tábora – illetve szentjeinek ünnepe – nagyon is alkalmas volt arra, hogy „lecserélje” vagy lefedje a pogány világ mindenféle istenségeinek és szellemeinek tiszteletét és naptárát.

Mindez talán arra is reflektál, hogy a kereszténység „racionalizálása” téves projekt volt a modernitásban.

A teljes cikk linkje az első kommentben.