Nem a férfielnyomás miatt van kevesebb nő magasabb pozícióban a tudományos világban két svájci kutatónő szerint

A svájci szociológiai sajtóban vad pengeváltás van egy új tanulmány kapcsán, ahol két (eddig) köztiszteletben álló kutató hölgy, Margarit Osterloh és Katja Rost azt a témát vizsgálja, hogy az egyre magasabban levő akadémiai lépcsőkön miért egyre alacsonyabb a nők aránya.

Osterloh és Rost arra a következtetésre jutottak, hogy a jelenség mögött jelentős részben nem valamiféle férfisovinizmus vagy patriarchális társadalomszerkezet áll, hanem a férfiak és nők eltérő preferenciáin alapuló önszelekció. Ez azt jelenti, hogy a nők és férfiak – átlagosan – más dolgokat tartanak fontosnak a karrierjük és az életük során, és ezek a különbségek vezetik őket más pályákra.

A kutatás főbb eredményei a karrierdöntésekről:

1. A preferenciák különbségei tudományterületenként: A legfontosabb megállapítás az, hogy ezek a preferenciabeli különbségek nem általánosak, hanem tudományterületenként változnak. Más motivál egy nőt a bölcsészettudományok, és más a természettudományok területén. A tanulmány szerint a "szivárgó csővezeték" (tehát a nők csökkenő aránya) sem egyformán "szivárog" mindenhol. Vannak olyan területek, ahol a nemek aránya a felsőbb szinteken kiegyenlítettebb.

2. A karrier, a család és a párválasztás összefüggései: A kutatás kimutatja, hogy a karrierrel kapcsolatos döntéseket nem lehet elszigetelten vizsgálni. A nők és férfiak döntéseit erősen befolyásolják a családalapítási terveik és a párválasztásuk is.

Családtervezés: más, a témába vágó kutatások is alátámasztják, hogy a nők karriertervezésében sokkal nagyobb súllyal esik latba a gyermekvállalás kérdése, mint a férfiakéban.

A partner karrierje: a nők nagyobb valószínűséggel hozzák meg azt a döntést, hogy a karrierjüket a partnerük karrierjének rendelik alá, mint fordítva.

3. Az "önszelekció" mint fő tényező: a tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a nők gyakran nem "kihullanak" a rendszerből, hanem tudatosan választanak más utat, amely jobban összhangban van az egyéb életterületeken (pl. család) megfogalmazott céljaikkal és preferenciáikkal. Ez nem kudarc, hanem egy másfajta sikerdefiníció. Míg a tudományos pálya csúcsát hagyományosan a professzori cím jelenti, sok tehetséges nő számára egy kutatói, oktatói vagy tudományszervezői pozíció, ami mellett több idő jut a családra, vonzóbb alternatíva lehet.

A kutatás arra világít rá, hogy a nők és férfiak közötti karrierkülönbségek magyarázatához nem elegendő külső tényezőket (pl. a diszkriminációt) vizsgálni. Legalább ilyen fontos megérteni a belső motivációkat, az egyéni preferenciákat és azokat az életterveket, amelyek mentén a nők és férfiak meghozzák a saját, személyes döntéseiket. A tanulmány szerint a nemek közötti egyenlőség előmozdítására tett intézkedéseknek figyelembe kellene venniük ezeket a tudományterületenként is eltérő preferenciákat.

Link az első kommentben.