Hosszasan vekeng a Telex.hu azon, hogy "túl sok" húst eszünk, s az alternatívákat kellene erősíteni állatvédelmi, egészségügyi és környezetvédelmi szempontok miatt. (Nem a húsevés ellen, csak a csökkentése mellett írnak, azaz mérsékeltebbek a baloldali lapok egyes sáskaevős szólamaihoz képest.)

Na most: azzal egyetértek, hogy a kistermelői hús minőségibb, meg jobb a gazdától venni, stb. De ez mondjuk a zöldségre és gyümölcsre is érvényes, a magaságyásom paradicsomjai valahogy sokkal finomabbak, mint a bolti (igen, van magaságyásom).

Az egészségügyi szempontot értem, bár táplálkozástanilag kiskoromtól máig párévente új doktrína lép életbe, ami addig ajánlott volt, már nem az, és mindig új végső megoldás van érvényben.

De hogy környezetvédelmi okokból kevesebb húst egyek, olyan nem lesz. Nekem nem a klímaválság a vallásom. Húsutánzatokra és sáskákra sem fogok váltani. (Oké, ez a cikk nem emlegetm sáskákat.)

És nincs az a felvilágosító vagy elhomályosító kampány, ami ezen változtathatna.

Vega sosem voltam, sosem leszek. Ha valaki egyszerűen nem szereti a húst, oké. Ha úgy gondolja, egészségesebb anélkül élni, oké. De az "állatvédelmi" okokból való vegaságot nem tudom megemészteni.

Az ügyben ajánlom Roger Scruton Animal Rights and Wrongs című kötetét, mely az állatjogok ellen érvel. Első kommentbe beteszek egy Mandiner linket, amin összefoglaltam a könyvet.

A dolog lényege: az állatoknak nincsenek jogaik, megehetjük őket, tenyészthetjük őket, vadászhatunk rájuk, öltözködhetünk a bőrükbe, ugyanakkor vannak irántuk kötelességeink, és szerethetjük is őket. Felelősségünk van a teremtés iránt, melynek ők is részei.

(Scrutonnak volt saját birtoka, nem kellett tömegtenyésztett csirkét ennie, és ő indította be a helyi termelői piacot. Szerinte a lova gyakrabban értette meg őt, mint egyes emberek. A rókavadászatról viszont nem mondott le.)

Az állatkínzás elleni törvényeket nem ellenzem, de az állatjogi paradigma mögött meghúzódó szemléletet igen.

Egyébiránt környezetvédelempárti vagyok, csak nem balos módra, s egyik kedvenc szerzőm Wendell Berry, aki hagyományos módon gazdálkodik Kentuckyban, pl. lovakkal szánt, erre pedig egy iskolát is épített, ahol tanítják. Ő a déli agrárius szerzők kései utóda, a magyar népi írók távoli rokona. Írtam is róla a Kommentár folyóiratba egy tanulmányt A "földtúrás" felmagasztalása: teremtésvédelem Wendell Berry módra címmel, ami az amerikai Délről szóló kötetem egyik fejezete is.

Ti mit gondolok a témáról?

(És igen, szeretem az állatokat, nem csak megenni.)

Mint megtudtam, a telexes cikk szerzője a 444-es Ács Dániel húga. #nincshálózat