Két hétig Dél-Afrikából jelentkezem, ahol előadásokat tartok

Péntek este elrepültem Dél-Afrikába, egy pretoriai protestáns magánfőiskola meghívására, hogy előadásokat tartsak gender-ügyekről, a tudományos kirekesztés módszertanáról (hogyan szúrnak ki a progresszív tudományos intézmények és tudósok a konzervatív tudósokkal), valamint a keresztény politikai realizmusról. Szombat éjjel meg is érkeztem Pretoria Brooklyn negyedébe, a szállásomra.

Amikor leszálltunk Frankfurtban, húsz percem volt átszállni, megkérdeztem az egyik sztyuárdeszt, szerinte elérem-e a csatlakozást, azt mondta, elég kell legyen az idő, a busz komótosan kacskaringózott a városnyi reptéren, őrülten rohantam a Z-akármibe, és odaértem 21.23-ra, épp elkezdődött a beszállás. Sosem repültem még Boeing-747-essel, most igen. Sajnos hiába siettem. A járat tízkor indult volna, hogy reggel fél kilenckor dobjon ki Johannesburgban, de egy rosszullévő utas miatt tököltünk egy órát, aki 11 előtt pár perccel orvosi segítséggel elhagyta a gépet. Frankfurtban este 11 után nem lehet felszállni, és szafarizni tartó német útitársam szerint ezt nagyon komolyan is veszik. Megnéztem, ilyen szabály Ferihegyen is van, bocs, a Liszt Ferenc Repülőtéren, csak ott éjféltől. De kivételes engedélyt kaptunk, indultunk a kifutóra. Ekkor azonban baj lett a kerekekben a légnyomással, visszafordultunk, nekiálltak gumit cserélni, a kivételes engedélyt visszavonták, és végül éjjel kettőkor került ágyba a repülő népe a Lufthansa jóvoltából reptéri hotelekben. Kevés alvás és reggeli után visszamentünk a reptérre, ezúttal délelőtt 11-re kaptunk újabb lehetőséget, amivel sikerült is élni, valamivel dél után felszálltunk, hogy este tíz után leszálljunk Johannesburgban.

Megnéztem két részt a texasi olajéletről szóló Landmanből, melankolikus és nyugodt sorozat, szeretem ezt a világot, összesen három napot voltam is arra 2017-ben (Dallas-Forth Worth), nyilván az semmire nem elég, meg azért kissé kietlen a táj arrafelé. Elolvastam Sütő András Kék álhalál című elbeszélés-gyűjteményét, aminek legtöbb darabja a román kommunizmusban játszódik falusi magyar szemszögből, magyar paraszti szemmagasságból nézve a dolgokat. Az elbeszélés meg a novella egy kicsit elfeledett műfaj, pedig aki rövidet akar olvasni, annak igen kiváló. Félrejáró Salamon, a papot marasztaló párttitkár, Duna-delta, vízerőmű-építés – minden van itt. És belefogtam Száraz Miklós György Lovak a ködben című regényébe, amit a borítón azzal reklámoz Kabdebó Márk, hogy „prózairodalmunk egyik örökös alapkönyve. Remekmű.” A felvidéki hősnő Budapestre kerül tanulni, tanulja a nagyvárosi életet is kisvárosi létére, közben meg folyton visszaemlékezik. Ilyen hosszú, részletes és ízes leírásokat apró dolgokról már régen olvastam, a szerző nem sieti el, nemhiába 745 oldal. Néha azért felgyorsul. Meg végül megírtam ezt a posztot.

Sosem voltam még Afrikában. Dél-Afrikában ugyanannyi az idő, mint nálunk, mivel északról repülünk délnek, nincs időeltolódás. Viszont ott tél van, ami napközben 14-20, éjjel kevesebbet jelent. És a házakban nincs fűtés, úgyhogy éjszakára fel kell öltözni. Bár a szállásomon fűthető az ágy. Az égen nem a nálunk megszokott csillagképek vannak, nincs Sarkcsillag meg Göncölszekér, Sárkány meg Kisgöncöl, Orion, teljesen más az ég, látszik viszont a Dél Keresztje. A pénznem a rand, ami kábé húsz forint. Angol módra jobboldalon van a kormány, és baloldalon vezetnek. A főváros Pretoria, ami szinte egybe van nőve Johannesburggal, ahol a reptér van. Az ország területe 1 221 000 négyzetkilométer, és több mint 64 millióan lakják. Pretoria kétmilliós város, és nagyobb, mint Budapest (valami 645 négyzetkilométer). Alatta Johannesburg négymilliós város, több mint 1600 négyzetkilométeren. A kormány székhelye Pretoria, a parlament Fokvárosban van.

Egy Akademia nevű keresztény magánfőiskola hívott meg előadásokat tartani, ami az afrikaaner közösséget szolgálja. Az afrikaanerek a holland telepesek leszármazottai. Összesen öt eseményen veszek részt, amelyeken előadok vagy panelbeszélgetésben szövegelek, eszmét cserélek a diákokkal. De meglátogatok több kisvárost, múzeumot, emlékművet is, például az Apartheidmúzeumot, s találkozom a búrgyilkosságok ellen fellépő Solidariteit és Afriforum szervezetekkel is. Kisebb kirándulásokat teszünk majd Pretoria és Johannesburg környékén, de alapvetően ott fog telni a két hét.

Két meghívóm közül az egyik Daniël Maritz, az Akademia afrikaner magánegyetem kutatója, az NP Van Wyk Louw Centre igazgatója, pretoreai lelkipásztor; másikuk Ernst Roets, az AfriForum és az Afrikaner Szolidaritási Mozgalom egyik vezetője, egyben filmkészítő, a Boers in Carpathia rendezője.

Az Akademiát így jellemezte nekem egy interjúban Daniël Maritz: „Az Akademia egy klasszikus keresztény magánegyetem Dél-Afrikában, ami elsősorban az afrikaner közösséget szolgálja. A kormány az állami egyetemeket számos problémás követelmény elé állítja, ezért vagyunk magánegyetem. Tehát klasszikus keresztény intézményként nagyon komolyan vesszük a keresztény örökséget, Róma, Athén és Jeruzsálem örökségét, a józan észt és a nyugati filozófiát. Az Akadémiának öt kara van, a közgazdaság-tudományi, a jogi, az oktatási, a bölcsészettudományi és a természettudományi. Dolgozunk a bővítésen, szeretnénk mérnöki és teológiai kart is. Nemrég indítottuk le a Nagyszerű Könyvek Programunkat, amelynek keretében a nyugati civilizáció fontos munkáit kell elolvasnia a hallgatóknak, függetlenül attól, hogy mit tanulnak egyébként. Szeretnénk ugyanis, ha nem szakbarbárok lennének, hanem tágabb értelemben is értelmezni tudnák a világot, a társadalom jó polgárai lennének, és felismernék Isten teremtésének igazságát, jóságát és szépségét.”

Dél-Afrikába 1652-ben érkeztek a hollandok, de a legtöbb fekete törzs is ekkoriban vándorolt északról délre. Később megérkeztek a britek is. A hollandok és a britek a búr háborúk során mérkőztek meg egymással, de a feketék közt is voltak konfliktusok. A britek 1910-ben Dél-Afrikai Unió névvel egyesítették saját gyarmataikat és a két búr államot. Az Unió 1961-ben népszavazással szakadt el a Brit Nemzetközösségtől. A sokat emlegetett apartheid rendszer, a feketék és fehérek szigorú elkülönítése a britek által hozott törvényekre épült, és az 1940-es évektől alakult ki. 1990-től már lényegében nem tartották be, valamint megegyezett a hatalmon lévő Nemzeti Párt vezetője, Frederik Willem de Klerk és az 1990-ig betiltott, kommunista Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) vezetője, Nelson Mandela, hogy felszámolják az apartheidet és 1994-ben szabad választásokat tartanak. 1993-ban mindketten Nobel-békedíjat kaptak. Azóta az középbalossá vedlett „afrikai nacionalista” ANC van hatalmon Dél-Afrikában.

Az országban 2024. május 29-án tartottak választásokat. Az ANC-t 30 éve most először 50 százalék alá mérték. Három fő kihívója volt: a uMkhonto we Sizwe (MK) párt, azaz A Nemzet Lándzsája, amelyet a volt ANC-s elnök Jacob Zuma vezet, és amely párt az ANC volt katonai szárnyáról kapta a nevét, melyet Zuma is vezetett; az EFF (Gazdasági Szabadságharcosok), amelyet Julius Malema vezet, aki az ANC ifjúsági szárnyának radikális baloldali volt vezetője, lényegében kommunista; valamint a Demokratikus Szövetség (DA), amely centrista-kapitalista párt.

Végül az ANC győzött, de elvesztette a parlamenti többségét, a második a DA lett. Négy párt alkotott koalíciót: az ANC, a DA, konzervatív Inkhata Szabadságpárt és a jobboldali Patrióta Szövetség, aztán ehhez még csatlakoztak kisebb pártok. Az elnök továbbra is a tisztséget 2018 óta betöltő ANC-s Ciryl Ramaphosa lett, aki amúgy iparbáró, és akinek nemrég Trump a Fehér Házban a búrgyilkosságokról vetített le egy filmet.

Ernst Roets 2024-ben azt mondta nekem az említett interjúban: „az afrikanerek ellen a farmjaikon elkövetett erőszak komoly probléma. Erről írtam a Demokratánál magyarul megjelent Lődd le a búrt! című kötetemet. Amikor a könyvet írtam, az elmúlt két évtizeddel vetettem számot. Átlagosan két farmtámadás volt naponta, és két gyilkosság hetente. Ma jobb a helyzet, de még mindig vannak farmtámadások. És Dél-Afrikában vannak politikusok, akik aktívan bátorítják ezt: a farmerek megöléséről szóló dalokat énekelnek kampányrendezvényeken. És megússzák, mert az igazságszolgáltatás megvédi őket. Így még egy korábbi elnök is egy politikai gyűlésen a fehérek megöléséről énekelt, és az emberek vele együtt énekeltek. Ez nagyon furcsa és aggasztó. A farmtámadások miatt több százezren, de talán egymillióan is elhagyták az országot, főleg Angliába, Kanadában, az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Új-Zélandon és Hollandiában telepedve le.”

Remélhetőleg a mostani kormánnyal jobbra fordulnak a dolgok. Az utazás az Alapjogokért Központ támogatásával jött létre.

Nos, hát a megszokott jellegű posztokból kevesebb, dél-afrikaiból több lesz a következő két hétben.

Az első reggeli ràntotta volt némi gyümölccsel meg pirítóssal.