Meglepő eredmény: mégis igaza lehet a melegpárok gyermekeiről szóló, elhíresült tanulmánynak, amit áltudományosnak minősítettek a liberálisok

Egy új elemzés igazolta Mark Regnerus szociológus elhíresült, 2012-es tanulmányát, mely számos szempontból rosszabbnak találta a melegpárok gyermekeinek helyzetét, mint a biológiai szüleik által neveltekét, ezzel kiváltva az LMBTQ-mozgalom és a progresszív tudósok haragját.

Mark Regnerus texasi szociológus professzor 2012-es kutatása hatalmas vitát okozott, ugyanis azt állította: azok a fiatal felnőttek, akiknek egyik szülője gyermekkorában legalább egy ideig azonos neművel ért párkapcsolatban, negyven szempontból is rosszabbul teljesítenek, mint azok, akiknek édesanyja és édesapja együtt maradtak.

Ez szembe ment az addigi állítólagos tudományos konszenzussal, miszerint a melegpárok gyermekei mentálisan ugyanolyan jó állapotban vannak átlagosan, mint a biológiai szüleik által neveltek.

Egyébként a "nincs különbség" elméletét alátámasztó kutatásokkal rengeteg módszertani probléma van, de jellemző, hogy mindkét "állláspont" hívei (ez így elég rossz kifejezés, hiszen elvileg a tudósok abban hisznek, amit találtak, prekoncepciók nélkül, de azért ez így nem teljesen igaz...) módszertani problémákkal gyanúsítják egymást, és ember legyen a talpán, aki ezekben eligazodik, főleg kívülállóként.

Regnerus ellen s mellett, aki addig sztárszociológusnak számított, akinek felfelé megy a csillaga, petíciót indítottak, etikai vizsgálatot indítottak ellene, ami nem talált kivetni valót a munkájában, és áltudósnak állították be a baloldali lapok. Megkérdőjelezték a módszertanát is, habár Paul Amato szociológus szerint a témában addig ez volt a legjobb tanulmány módszertanilag. A közlő folyóirat, az amúgy legmagasabb besorolású (Q1-es) Social Science Research, ami hat lektorral nézette át Regnerus kutatását a szokásos kettő helyett, Darren Sherkat szociológus személyében szupervízort hívott, aki egymaga felülbírálta és „bullshitnek” minősítette a hat lektor és Regnerus munkáját. Később kiderült, hogy Sherkat minősíthetetlen hangvételű cikkeket írt Regnerus és más, általa konzervatívnak tartott tudósok ellen. (A Regnerus-ügyről és tanulságairól a Valóság folyóirat idei negyedik számában jelent meg egy tanulmányom, így nem fejteném ki jobban.)

Van egy csomó más tanulmány is, amelyek ugyanezt mondják (Paul Sullins, Sotirios Sarantakos, Walter Schumm, stb, de ezekről korábban már írtam részletesebben), de a Regnerus-tanulmány a "leghírhedtebb".

Most azonban érdekes dolgok derültek ki. A Cornell University két szociológusa, Cristobal Young és Erin Cumberworth kiadott egy könyvet a neves Cambridge University Pressnél, melynek címe: Multiverse Analysis; Computational Methods for Robust Results.

A kötetben azt vizsgálják – írja a Public Discourse –, „hogy az apró, láthatatlan módszertani döntések – például a kategóriák osztályozásának vagy a szélsőséges esetek kezelésének módja – milyen eltérő eredményeket hoztak a közzétett tanulmányokban.

Ezt úgy csinálták, hogy megvizsgálták az ilyen döntések minden lehetséges ésszerű permutációjának eredményeit - amit a Pókemberre utalva ’az elemzések multiverzumának’ neveztek el –, hogy megmutassák, a lehetséges eredmények tartományában hol landolt a bejelentett eredmény. Ez az eljárás fényes fényt vetett a rejtett elemzési döntésekből eredő túlzásokra vagy torzításokra.”

A két szerző nem mulasztotta el megvizsgálni Regnerus nagy vihart kavart, 2012-es tanulmányát sem. Az eredmény azonban meglepő lett: „Egyfajta stressztesztként a szerzők egy fejezetet szenteltek a Texasi Egyetem (Austin) szociológusa, Mark Regnerus 2012-es, ’mára hírhedtté vált’ tanulmányának újravizsgálására, amely ’megállapította, hogy a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) szülők gyermekei az >ép biológiai családban<„ (IBF) nevelkedőkhöz képest számos szociodevelopmentális szempontból rosszabbul teljesítettek’ – amit tömören ’LMBT-hatásnak’ neveznek (bár pontatlanul: transznemű személyeket nem vizsgáltak).”

Nos, „ennek az erősen vitatott tanulmánynak a széles körű kritikája több mint kétmillió alternatív elemzés multiverzumát eredményezte, amelyek statisztikailag szignifikánsak voltak (ami azt jelenti, hogy az eredmények nem lehettek a véletlenszerű mintavételből adódó véletlenszerű eltérések következményei). Kezdetben arra számítottak, hogy ’egy átfogó multiverzum-elemzés erőteljesen meggyőző módon fogja alátámasztani [a tanulmány számos kritikusának] álláspontját’.”

De „ehelyett Young és Cumberworth valami váratlan és figyelemre méltó dolgot talált:

a kétmillió szignifikáns alternatíva közül egy sem vezetett pozitív eredményekhez az LMBT-szülők gyermekei számára.

Bár gyakran kisebb hatásokkal, de minden elemzés megerősítette a Regnerus-tanulmány központi megállapítását, miszerint a gyerekek jobban jártak az ép biológiai szülőkkel, mint az LMBT szülőkkel. Kiderült, hogy Regnerus tézise nem csak abban az elemzési modellben volt igaz, amelyben bemutatta: hanem minden lehetséges elemzési modellben igaz volt.”

Ahhoz képest, hogy mennyire igyekeztek „szétszedni” Regnerus tanulmányát, és azóta is áltudományosnak, rossz tudománynak igyekeznek beállítani, ez váratlan megerősítés Regnerus számára.

Young és Cumberworth elismerik, hogy „meglepett minket a Regnerus-tanulmány robusztussága” (hiszen épp az ellenkezőjére számítottak, de tisztességgel leírták, hogy nem jött be a várakozásuk).

A Mandineren megjelent cikkben jobban is kifejtem mindezt.

Fontos, hogy ez nem jelenti azt, hogy ez a vita eldőlt volna, és bármelyik oldal úgymond "győzelmet hirdethet", de mindenesetre érdekes adalék, és tovább árnyalja a képet.

További részletek az erről szóló cikkben, link az első kommentben.

A fotón Mark Regnerus látható.