A konstantini fordulat védelmében

️Nagy Konstantin császárt és a konstantini fordulatot védelmezem meg legújabb tudományos tanulmányomban, mely a Magyar Szemle friss, tematikus számában jelent meg. A szám témája a politikai és kulturális kereszténység.

A „konstantini fordulat” ma gyakran negatív történelmi eseményként jelenik meg, megkérdőjelezve mind a fordulat gyümölcsöző mivoltát, mind Nagy Konstantin integritását. A róla kialakított negatív kép szerint részéről csak hatalmi manipuláció volt a kereszténység elfogadása, viszont maga alá gyűrte az egyházat, ami felett totális kontrollt gyakorolt, és megteremtette az intolerancia légkörét. A kereszténység pedig ennek következtében elveszítette ártatlanságát, mi több, letért az ősegyház által kijelölt útról, és megalkudott a világi hatalommal, ezzel kompromittálva magát.

De valóban megtért-e Konstantin, vagy csak tettette? Tényleg „bedarálta” a császár az egyházat? Tényleg intoleráns légkört teremtett, üldözve pogányokat és eretnek keresztényeket? Tényleg korrumpálta magát az egyház a konstantini fordulattal? Tényleg történelmi hiba a „konstantianizmus”? És hogy viszonyultak Rómához, a birodalomhoz (azaz államhoz és politikához) az első évszázadok keresztényei? Biztos elutasítóak voltak?

️Elsőként a keresztények és Róma viszonyát boncolgatom, rámutatva, hogy az ókeresztények nem viszonyultak ellenségesen a birodalomhoz, sőt az üldöző császárokat azzal petíciózták, hogy üldözés helyett inkább fogjanak velük össze.

👊Ezután a politika eredetét boncolgatom, amit a bűnbeeséshez vezetek vissza. Ettől kezdve a politika (hatalom és konfliktus) elkerülhetetlen.

️Majd Nagy Konstantin kereszténységét vizsgálom, arra jutva, hogy az őszinte volt. Ezután Konstantin és az egyház, majd Konstantin és a vallásszabadság viszonya kerül terítékre. Állításom (más szerzők nyomán) az, hogy a konstantini vallásszabadság koherensebb és őszintébb volt, mint a modern, John Locke-féle.

A tematikus számban számos másik izgalmas tanulmány olvasható, többet jó barátaim írtak.

👉A lapszám tartalmából:
„Szentekre van szükség” – Beszélgetés Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek metropolitával
Nacsinák Gergely András: Pantokratór – Politika és kereszténység, politika és mágia
Mézes Zsolt László: „A teremtett világ sóvárogva várja” – Kereszténység és társadalom összefüggéseiről
Görföl Tibor: Példázat a két fiúról – Jegyzetek a politikai kereszténység problémáiról
Uhel Péter: Rendszerezetlen gondolatok egy kultúrharc kapcsán
Turgonyi Zoltán: Rendpárti kereszténység és kereszténységpárti rend
Filemon Norbert: A kereszt diadala és a liberalizmus bálványai
Horváth Róbert: A kultúrkereszténység és a politikai katolicizmus változatai
Czopf Áron: Róma kérdése
Szilvay Gergely: A konstantini fordulat védelmében
Frenyó Zoltán: A politikai teológia – Mi az, és mi nem az?