Ferenc pápa örökségéről vitáztunk tegnap a CEU-n Perintfalvi Ritával, Kamarás István szociológussal és az ateista társaság részéről Békés Andrással, Laborczi Dóra moderálásában.

Volt vita az egyház demokratizálásáról, dogmák átalakíthatóságáról, miközben egyik sem lehetséges, az isteni kinyilatkoztatás nem szavazás kérdése. Emellett az egyház elsősorban nem szociális szervezet, elsődleges célja a lelkek üdvének előmozdítása, a szociális elkötelezettség, bármilyen fontos, csak ezután jön. Az egyházon számon kérni a progresszív kánont, ahogy azt tette ateista testvérünk, olyan, mint kapitalistán számon kérni a marxizmust vagy marxistán a kapitalizmust.

Érdekesség egyébként, hogy Dél-Amerikában a katolikus hívek nagy mennyiségben pártolnak át evangelikál-pünkösdista protestáns felekezetekhez, amelyeknek a híveiként viszont kemény jobboldali szavazók lesznek – azaz a felszabadítás teológiája és az egyház liberalizációja nem igazán vonzó a számukra.
Hogy mi Ferenc pápa öröksége, azt nehéz megmondani. Középpontba helyezte a missziót, a szegényeket, a pasztorációt, a környezetvédelmet, de elődei is így tettek. Átalakította a római Kúriát, de abba is belenyúlt szinte minden pápa. Talán személyes kommunikációs és kormányzati stílusa volt egyedi. Utóda, XIV. Leó tovább viszi örökségét, de konszolidálni fog.

Többen kiemelték a ferenci decentralizációt, majd utána azért kritizálták a magyar egyházat, mert szerintük az elszaboltálta Ferenc pápa útmutatásait. Szerintem ez nincs így, de azért érzek némi feszültséget abban, hogy pozitívumként emlegetjük azt, hogy elvileg nagyobb teret és autonómiát adott a helyi egyházaknaknak, majd számon kérjük a helyi egyházon azt a ferenci programot, amit elvileg a decentralizálás következtében nem is kötelessége követni. Perintfalvi Rita nagyon örült, hogy nem afrikai pápa lett Ferenc utóda, mert Afrikát túl konzervatívnak, és mint szavaiból kiderült, elmaradottnak tartja.

Viszont voltak pillanatok, amikor egyetértettem Ritával, például abban, hogy Ferenc nem volt progresszív, hanem mérsékelt reformer volt valójában. Az is felemelő volt, amikor ateista testvérünk népszámlálás-értelmezésével vagy más megjegyzéseivel szemben nagyon különböző módon gondolkodó három katolikus és az evangélikus moderátor hirtelen egységfrontot alkotott. Ezek az ökumené pillanatai voltak.

Ateista felszólalók a progresszív módon értelmezett emberi jogokat kérték számon Ferenc pápán és a katolikus egyházon. Nos, ez fura nekem. Egyrészt ugyanis az ateizmusból nem feltétlen következik, hogy progresszív legyen valaki, nagy hagyománya van a szekuláris konzervativizmusnak például az angolszász világban, létezik például ateista abortuszellenes mozgalom. Másrészt szerintem ateista alapon nehéz konzisztensen megvédeni az emberi jogokat, Rémi Brague francia filozófus kifejezésével élve ekkor ugyanis az ember csak „szerencsés majomnak” tűnik, jogok és méltóság nélkül. Az emberi jogok és emberi méltóság az istenképiségből vezethető le, és ilyenkor a progresszív értelmezés megy a sutba. A teizmus racionális, az ateizmus irracionális.

A vita fent lesz a YouTube-on.