Hiába mondja a genetikus-immunológus, hogy nem csak két nem van, azért a bölcsésznek is lehet ehhez néhány szava

Vajon miért szólnak bele bölcsészek Falus András dolgába, amikor ő mint akadémikus épp megállapítaná, hogy az ember nem csak nő vagy férfi, mint az az alaptörvényben áll?

Múlt keddi cikkemben számos szakembert idéztem, köztük Laura Hayes amerikai klinikai szakpszichológust, Paul Hruz gyermekendokrinológust, biokémikust és filozófust, valamint a neurobiológus Maureen Condic és filozófus testvére, Samuel Condic közös tanulmányát, hogy cáfoljam Falus álláspontját, rámutatva, hogy mind a számok tekintetében téved, mind az az álláspontja, miszerint sok az átmeneti alak, amik pusztán csak átmenetek, téves.

Amikor a természettudós a tudását valamiféle összefüggő egésszé szervező absztrakciós szinttel találkozik, egyre inkább kénytelen filozofálni. Étienne Gilson francia filozófus szerint ugyanis

a tudomány nem teheti tönkre a metafizikát, fordítva már egészen másképp áll a helyzet: a metafizika tudniillik képes romba dönteni a tudományt.” Hozzáteszi: „a tudomány tulajdonképpen meg akarja büntetni a metafizikát azért, hogy oly hosszú időn keresztül beavatkozott a fizika és biológia dolgába.”

Valamint Étienne Gilson francia filozófus szerint ugyanis a tudomány nem teheti tönkre a metafizikát, fordítva már egészen másképp áll a helyzet: a metafizika tudniillik képes romba dönteni a tudományt.”

Valamint a természettudomány több ki nem mondott filozófiai előfeltevésen alapszik, mint hogy a világ rendezett, megismerhető, és így tovább.
Ahogy Gilson fogalmaz: „ha elfogadjuk a célszerűséget, mint a magyarázat lehetséges princípiumát, akkor azzal a tudós olyan láncszemet fűz be törvényeinek rendszerébe, amely a többitől teljesen eltérő természetű. Ezzel egybefonja az organizmusok létezésének metafizikai okait a fizikai okokkal, amelyeket egyrészt struktúrájuknak, másrészt azok működésének kell kijelölnie.” Hozzáteszi: „a modern tudósok merő jelenségek világában élnek, vagy legalábbis úgy tesznek, mintha abban élnének; ebben a világban a jelenségek voltaképpen nem mások, mint a semmi megjelenései. Azért, mert a végső ok fogalma tudományosan steril, semmi sem indokolja, hogy kizárassék onnan, mint metafizikai princípium.”

Szóval a bölcsészeknek is legalább akkora beleszólásuk van genderdolgokba és más normatív kérdésekbe, mint a természettudománynak.

A teljes esszém linkje az első kommentben található.