Az egyistenhit racionális, az ateizmus irracionális, itt vannak a bizonyítékok

Van öt istenérv dióhéjban, melyek a logikán alapszanak, csak megfeledkeztünk róluk. Az is kiderül, hogy Richard Dawkins és a többi új ateista valójában nem létező, maguk számára leegyszerűsített érvekkel vitatkozik. Húsvéti kultúrharcos esszénk.
Létezik-e Isten? Régi témája ez a gondolkodásnak, és pusztán a józan észre alapozott vizsgálatát természetes teológiának hívják. Korunkban még a keresztény hívők is gyakran pusztán a hagyományra, esetleg érzelmekre vagy istenélményekre hivatkoznak, amikor hitük alapja szóba kerül. Ritkán merül fel bennük, hogy a hitük esetleg racionálisan megalapozható.

Az istenhit ésszerűségét legutóbb az „új ateisták”, azaz Sam Harris, Richard Dawkins, Daniel Dennett és Christopher Hitchens igyekeztek nevetségessé tenni, szétcincálva olyan istenérveket, amelyeket ők az istenhívőknek tulajdonítanak (hogy miért e cirkalmatos fogalmazás a részemről, az később kiderül).

Keresztény részről viszont ott vannak Richard Swinburne ooxfordi filozófus istenérvei, aki trilógiát szentelt a kérdésnek, megvédve a teizmust (The Coherence of Theism, 1977; The Existence of God, 1979; Faith and Reason, 1981). Sőt tovább is ment, ugyanis nem csak az egyhistenhitet védelmezte meg, hanem a kereszténységet és Jézus Krisztus isten mivoltát is (Isten volt-e Jézus?). Alvin Plantinga ellenben amellett érvel, hogy az Isten létére vonatkozó meggyőződés és a keresztény hit akkor is lehet racionális, ha nem szólnak mellette erős érvek (Tudás és keresztény meggyőződés).

Azonban mégiscsak szólnak mellette erős érvek, mégpedig elég régóta, ahogy azt Edward Feser amerikai filozófus bemutatja öt klasszikus istenérvet ismertető kötetében (Five Proofs of the Existence of God, 2017). Feser ráadásul az új ateisták is megsemmisíti egy másik munkájában (The Last Superstition: A Refutation of the New Atheism, 2010), rámutatva, hogy Dawkinsék eltorzított és leegyszerűsített istenérvekkel vitatkoznak, azaz nincs fogalmuk az eredetiekről. A Feser által bemutatott érvek filozófiaiak, azaz metafizikai logikai levezetéseket jelentenek. Azaz ezek az érvrendszerek nem a természettudomány által meg nem magyarázott dolgokat igyekszenek kitölteni Istennel, nem „a lyukak istene” érvelésekről van szó.

Isten létének dolgában a természettudomány amúgy is illetéktelen, mivel a természettudomány a fizikai világot hivatott vizsgálni, nem természetfeletti létezőket. Továbbá határozottan nincs a Feser által bemutatott istenérvek között William Paley anglikán tiszteletes 1802-es, híres érvelése a „vak órásmesterről”, amit viszonylag gyenge érvelésnek tart (bár szerinte annál azért sokkal erősebb, mint amilyen magyarázó erőt Dawkinsék tulajdonítanak neki). És nem szerepel benne Canterbury Szent Anzelm (12. század) híres, de máig vitatott ontológiai istenérve sem, amelyet egyes nagy filozófusok elfogadnak, mások nem.

DE MI AZ AZ ÖT ISTENÉRV, AMIVEL FESER ELŐÁLL? AZ ARISZTOTELÉSZI, A NEOPLATONISTA (MELY PLÓTINOSZON ALAPSZIK, AKI A KRISZTUS ELŐTTI 3. SZÁZADBAN ÉLT, ÉS A NYUGATI MISZTIKA ŐSE, SZENT ÁGOSTON IS KEDVELTE), AZ AUGUSZTINIÁNUS (A 4-5. SZÁZADBAN ÉLT SZENT ÁGOSTON NYOMÁN), A TOMISTA (A 13. SZÁZADI AQUINÓI SZENT TAMÁS OKÁN) ÉS A RACIONALISTA (A 17-18. SZÁZADBAN ÉLT GOTTFRIED WILHELM LEIBNIZ ÉRVEIBŐL KIINDULVA).

Feser ugyanakkor továbbfejleszti eme érvrendszereket. Emellett a létező összes komolyabb ellenvetést is megvizsgálja. Nincs lehetőségem ugyanakkor azokat teljes egészében ismertetni, hiszen egy-egy istenérvnek 30-40 oldalt szentel a szerző, így ez az ajánló szükségszerűen töredékes lesz, a kíváncsi vagy vitatkozni vágyó olvasót Feser két munkájához utalnám, ha keresztkérdései vannak. Mindenesetre Feser szerint eme metafizikai érvek Isten létének logikai szükségszerűségéhez vezetnek, és ő maga is ezek hatására tért meg.

Feser szerint a felvilágosodás és modernitás gondolkodása nem több racionalitást, hanem a racionalitás hanyatlását hozta magával. Az egyistenhit pedig valójában nem puszta hiszékenységen, hagyományon, érzésen vagy ilyesmin alapszik, hanem kemény észérveken, amelyek ellen – meggyőződése szerint – nincs apelláta. Az egyistenhit racionális, az ateizmus pedig irracionális.

Illusztráció: Juan de Villanueva y Barbales: Az Atyaisten, oviedói Szent Megváltó katedrális, Spanyolország.

Az istenérvek az első kommentben lévő linken olvashatóak