„A XVII. században a böjt kérdésében nagy vita támadt a gyöngyösi franciskánusok és jezsuiták között. A franciskánus barátok a régi tilalom szerint húst, tojást és tejneműt sem fogyasztottak, míg a jezsuiták azt tartották, hogy a böjti napokon is szabad tojást és tejfélét fogyasztani. A vita odáig fajult, hogy a kérdés a római »Congregatio de propaganda fide« elé került, amely ugyan a barátok hagyományos értelmezésével értett egyet, azonban az ország különleges helyzetére való tekintettel mégis engedélyezte a könnyítést. A folytonos könnyítésekkel (tej, túró, vaj, tojás) a magyar parasztság sem élt, szinte a XIX. század végéig csak halat és – ahogy a szegedi nép mondja – harmat nevelte eledeleket (vagyis növényféléket) fogyasztott. Ezért mondták a múlt század közepén az öreg tápiak: »könnyű a bűt túrún, kinyérön«, vagyis hiányzik belőle az önmegtagadás.” Juhász Katalin: Gánica, szaladós, kókonya, pászka (Hagyományos böjti és húsvéti ételeink) – folkMAGazin 2001/1

Fotó: Utcai böjti játékok (Fél Edit, Kovács László – Hollókő 1937)

#folkmagazin