Egymást állatnak titulálni évezredes szokás – nem Orbán meg Lázár kezdte, hanem Szent Jeromos

A közbeszéd állapotán való jajongás álszent dolog, van ugyanis nagyobb bajunk: az, hogy a modernitás módszeresen bontja le az embert.

„Az ebben a kötetben közreadott hét vitairata ezt a szigorú, kérlelhetetlen, fölényesen tudós és sokszor sértésektől és személyeskedésektől sem ódzkodó arcát mutatják. Bizonyos részek hangnemük miatt alighanem megütközést keltenek a mai olvasóban.” S milyen kreatív nyelvi fordulatok ezek?

„Csaholó kutyáim”,; „inkább teknősként mászol, mint jársz”; „acsargó kutyák”; „te, emberek legostobábbja”; „ugyanazzal a pofával marcangolsz engem is”; „ékes ugatásod”; „ezeknek a veszett kutyáknak micsoda őrülete ez?”; „sok szörny született a földkerekségen (…), ám egyszer csak föltűnt Vigilantius”; „ó, te ostoba tökfej”; „ó, te világ végére száműzendő szörny!”; „kígyó nyelveddel és vad harapásiddal”; „megbokrosodott lovak”. Talán egyelőre ennyi elég lesz.

Szent Jeromos (349-420), a fordítók védőszentje, akinek a Biblia sztenderd latin fordítását, a Vulgatát köszönhetjük – ezen alapszik a katolikusoknál ma hivatalos Neovulgáta. Mi több, Jeromos egyháztanító. Mégis hírhedt arról, milyen kreatív fordulatokkal illeti ellenfeleit. Az idézetek Az igaz hit védelmében című gyűjteményes kötetéből valók.

Mi következik mindebből közbeszédünk állapotára nézve?

És miért nagyobb baj ennél, hogy úgy háborodunk fel a „dehumanizáláson”, hogy közben emberképünk védhetetlen?

A kortárs tudományos és értelmiségi főáram (evolúciós biológusok, utilitarista filozófusok, új ateisták, posztmodernek, stb.) szerint – Rémi Brague kifejezésével élve – az ember nem több mint „szerencsés majom”.

Mégis elidegeníthetetlen emberi méltóságot, belső értéket és emberi jogokat követelünk ennek a „szerencsés majomnak”. De ha az ember állatként, majomként értelmezi magát, akkor miért is járnak neki szentként értelmezett emberi jogok? Meg méltóság? Meg dehumanizálás elleni védelem?

Nagyobb bajok vannak itt, mint a közbeszéd állapota. Aki szerint nincs lélek, elménk csak neuronok kisülése, személyiségünk társadalmi konstrukció, pusztán csak állatok vagyunk, az csak ne jajongjon a közbeszédben elhangzó állat-hasonlatokon.

Esszém a Mandineren. Link az első kommentben. Az illusztráció Caravaggio Szent Jeromos című képe (kb. 1606).