Barabás Richárd és a szivárvány, meg a templom, amit ki akar világítani vele

Legyen szivárványszínű templomi kivilágítás – trollkodik a fővárosi közgyűlésben Barabás Richárd, aki a Kolosy téri templomot világítaná így ki.

A képviselő úr mindezt egy rögtönzött, amatőr teológiai eszmefuttatással támasztja alá – köszönjük, értjük a humorizálást.

Nagyon szép, hogy Barabás Richárd, úgy tűnik, szeretné visszaadni a szivárvány szimbólumát a kereszténységnek, így kivonva azt a politikai vitákból – ezek szerint az LMBTQ-mozgalom lemond eme lopott szimbólumról.

Viszont ha már a Szentírást idézgeti, felhívnánk a képviselő úr figyelmét pár egyéb bibliai igére.

A Biblia harmadik mondata így szól: „Isten szólt: „Legyen világosság”, és lett világosság.” (Ter1,3)

Aztán:

„A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. (…) (Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. 10A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ.” (Jn 1,5-10)

„Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.” (Ter 1,27)

Ha pedig már a kérdéskör ennyire érdekli a képviselő urat, akkor ajánlom neki Robert A. J. Gagnon The Bible and Homosexual Practice: Texts and Hermeneutics című munkáját.

A katekizmus szerint az LMBTQ-típusú cselekedetek „belső természetük szerint rendetlenek”. A keresztény szeretet tanítása nem jelent felmentést ez alól.

A teremtett világ sokszínűségének Barabás Richárd által idézett dicsérete nem jelenti bármilyen „sokszínűség” elfogadását. Ahogy Barabás írja: „A szivárványszín ezt az isteni igazságot tükrözi: a világosság sokféleségében is egy és Isten Lelke ott munkálkodik, ahol a szeretet és az igazság találkozik.”

Nos, az LMBTQ-mozgalomból épp az utóbbi hiányzik: az igazság. Azt pedig, hogy a világosság hogyan és milyen színekre oszlik, nyugodtan bízza képviselő úr az Atyaistenre, ahogy Noé is tette.