Két beszéd: Orbán Viktor megfelelt a '48-as szónoklattan kívánalmainak, Magyar Péter nem

Emelkedett hangnem, kreatív feszültség, a magyar szabadság sokdimenziós értelmezése, ellenfelek felrajzolása, pozitív célok kitűzése és felépített dramaturgia jellemezte Orbán Viktor március 15-i beszédét. Magyar Péteré ezzel szemben lapos, közhelyes és monoton módon dühös volt.

Szeberényi Lajos 1848-ra megírt, 1849-ben Heckenast Gusztáv pesti nyomdájában kinyomott politikai szónoklattana szerint is a politikai szónoknak fel kell szítania az indulatokat, hiszen a szónok célja a meggyőzés és a megindítás.

A szónoklat művészet. A jó politikai beszéd érti a néplelket, érzelmekre is hat és az értelemre is, hősökre néz, nyomukban igyekszik járni, felemel, lelkesít, érvel, kreatív feszültséget kelt, jelezve a megvívandó csatákat, amelyek összekovácsolhatják a hallgatóságot, akár a nemzetet, s kijelöli a lelkesítés utáni lelkesedésben elvégzendő feladatokat. Íve van, dramaturgiája van, a hallgatóság pár centivel a föld felett járva megy haza róla. S persze a hitelesség sem árt.

Két beszéd. A délelőtti szónok megfelel a '48-as szónoklattan kívánalmainak. A délutáni felszólaló nem. A délelőtti szónok emelkedettsége áll szemben a délutáni megszólaló zakatoló pufogásával, ami sehogy sem tud elemelkedni a talajtól, amikor megpróbál, akkor dagályos vagy maníros lesz.

Hosszas összehasonlító elemzésem Orbán Viktor és Magyar Péter ünnepi beszédéről.

Link az első kommentben.