Könyvajánló: A lélek halhatatlanságának bizonyítása

Edward Feser: Immortal Souls: A Treatise on Human Nature. Editiones Scholasticae, 2024.

Edward Feser egy kortás katolikus filozófus, aki a kaliforniai Pasadena City College professzora, és Los Angelesben él. Egy olyan filozófiai hagyományt képvisel, ami ma már nem divat, le szokás nézni, mint a régmúlt relikviáját, de ettől függetlenül mégis van egy erős kortárs iskolája: ez a skolasztika, azon belül is a tomizmus. Feser klasszikus nehézsúlyú filozófus, aki mélyen „benne van” a metafizikában, szemben azon kortárs irányzatokkal, amelyek szerint a metafizika felesleges. Írt könyvet istenérvekről (Five Proofs of the Existence of God), írt az új ateizmus ellen (The Last Superstition: A Refutation of the New Atheism), a természttudományok metafizikai alapjairól (Aristotle's Revenge: The Metaphysical Foundations of Physical and Biological Science), bevezetést a metafizikához (Scholastic Metaphysics: A Contemporary Introduction), sőt a halálbüntetést is megvédelmezte (By Man Shall His Blood Be Shed: A Catholic Defense of the Death Penalty), de szolgált elmefilozófiai bevezetéssel is (Philosophy of Mind; A Beginner's Guide).

Legújabb, 2024 végén megjelent kötetét a filozófiai antropológia tárgykörébe sorolhatjuk, azaz embertani munka – ezért is az az alcíme, hogy „értekezés az emberi természetről”. Ahová azonban a kötet kifut, az a lélek halhatatlanságának védelme, mégpedig vallásos érvek nélkül, a természetes józan észre alapozva. Ettől azonban sokkal szélesebben megy a munka: a számos tárgyalt téma között szerepel az én valósága és egysége, az értelem anyagtalansága, az akarat szabadsága, a lélek halhatatlansága, a mesterséges intelligencia kritikája, valamint az emberi természet karteziánus és materialista felfogásának cáfolata.

Az alcím David Hume (1711-1776) skót empirista filozófus, a modern filozófiai gondolkodás egyik megalapozójának szkeptikus hangvételű, Értekezés az emberi természetről című, nagy hatású munkája címének átvétele – azaz Feser átfogóan vitatkozik Hume-mal. De nem csak vele, hanem a legtöbb kortárs embertannal is vitába száll. Kiáll a test és lélek egysége mellett, szembe menve azok elválasztásával, értelemszerűen megvédi a lélek valóságát annak tagadásával szemben, illetve a kortárs posztmodern elméletek konstrukcionista felfogását is elveti, nem is beszélve arról a felfogásról, ami szerint pusztán csak anyag vagyunk.

Fesert tradicionalistának szokták titulálni, azonban nem úgy tradicionalista, mint például az empirista angolszász konzervatívok, nem a hagyomány a módszertana; hanem abban az értelemben tradicionalista, hogy egy premodern filozófiai rendszert, az arisztoteliánus-tomista felfogást védelmezi, sőt azt tartja gyógyszernek bajainkra, és szerinte a modern problémákra ez kínálja a megoldást, s mindemellett meglepően hatékonyan és meggyőzően tud érvelni, lényegében illogikusnak titulálva a kortárs filozófiai rendszereket. Aki szerint a filozófia érdektelen, vagy szubjektív, vagy túl nehéz és száraz, annak sokkolóan hathat, hogy Feser milyen messzemenő következtetéseket tud levonni a puszta józan észre és filozófiai logikára alapozva. És az is kiderül, hogy a régieknél nem biztos, hogy okosabbak vagyunk.

Ha alátámaszthatatlan mesének tartotta eddig a lélek (és az egész ember) halhatatlanságát, akkor Feser megmutatja, hogy ez nincs így, sőt ez a leglogikusabb álláspont, amit el lehet foglalni.

Link: https://mandiner.hu/belfold/2025/01/a-lelek-halhatatlansaganak-bizonyitasa