Miközben a baloldalon elharapódzott a szégyenkezés külföldön Orbán Viktor miatt, és továbbra is az önostorozó kisebbségi érzés uralkodik, amikor szeptember elején bementünk a New Orleans-i székesegyházba néhányan, aztán kiderült, hogy magyarok vagyunk, a templomszolga lelkesen dícsérni kezdte hazánkat, azt, hogy kemények vagyunk bevándorlás-ügyben, hogy kiállunk magunkért, s hogy vállaljuk a kereszténységet. Először csak tapogatózott, aztán miután kiderült, egyet gondolunk, megeredt a nyelve, s hozzátette, hogy ő Trumpra szavazott. Szóval az, hogy a világon mindenhol szégyenkeznünk kellene hazánk jelenlegi politikai irányvonala miatt, nyilvánvaló baromság. Hogy a világban ki mit gondol hazánkról és Orbánról, az nem túl meglepő módon világnézeti kérdés. A balos megmondóemberek (legutóbb az amúgy Ausztriában rezideáló Perintfalvi Rita, aki bevallottan belső kényszerből fakadóan szégyenkezik, mielőtt még kiderülne, mit is gondolnak, akikkel találkozik) nyilván szégyenkeznek, sőt valójában szégyenkezni akarnak a saját buborékjuk külföldi szekcióiban. Egyébként meg úgy szégyenkeznek, hogy ők keltik rossz hírünket, ami miatt szégyenkeznek. Mindenesetre pont elég emberrel lehet találkozni külföldön, pl. az USA-ban is, akik számára felszabadító érzés, hogy vannak olyan országok, mint hazánk és Lengyelország, és drukkolnak Orbánnak. Nekünk. Szóval ne higgyünk annak, amikor a balosok hisztisen belelovallják magukat abba, hogy szégyenkezni kell külföldön Orbán miatt. Ők csak szégyenkezzenek a saját köreikben. Mi meg legyünk büszkék, és álljunk ki magunkért! (A képen a New Orleans-i Szent Lajos katolikus katedrális, Észak-Amerika legrégibb katolikus katedrálisa, ottjártunkkor, az Andrew Jacksonról, az "első populista elnökről" nevezett téren.)