Buta emberek balról, akiknek fogalmuk sincs, mi minden jelent meg a Mandineren:

Tóta W. Árpád,
Molnár Áron noÁr (vagy mi),
Jámbor András,
Magyar Dávid.

VITÁK, amit mindig hiányol a baloldal, és valamiért az interjúalanyok szerették, jobbról és balról is. Interjúk jobb- és baloldali politikusokkal (pl. készítettem interjút Hegyi Gyulával, Cseh Katkával, Fekete-Győr Andrással, Tordai Bencével, Ungár Péterrel, stb.). Interjúk jobb- és baloldali értelmiségiekkel, akár 30 ezer karakterben is (legutóbb Molnár Attila Károllyal, de Rod Dreherrel, Patrick Deneennel, Chad Pecknolddal is – ja, a felsoroltak nem tudják, hogy kik ők, az ú bajuk); filozofikus elemzések Czopf Áron, Francesca Rivafinoli, Megadja Gábor, Békés Márton, Lovas Miklós, lényegében a legtöbb jobboldali értelmiségi, köztük a magam tollából, beleértve istenérveket bemutató húsvéti cikket (nem Tóta W. Árpádnak való vidék, akit egy húsvéti ügyeletkor kaptam azon, hogy álhírt terjeszt), útirajzok Kohán Mátyás, vagy akár a magam tollából, Amerikától Fehéroroszországig, művészinterjúk, köztük néptáncos és népzenész interjúk (ja, baloldalon ezt sokan még mindig nacionalista izének tartják, teljesen tévesen), elemzések, könyvrecenziók (ki más emlékezik meg arisztoteliánus filozófusok magyarul meg nem jelent köteteiről a Mandineren kívül, kedves, Jámbor András, Tóta W., noÁr és Magyar Dávid; ja, azt sem tudjátok, miről van szó).
Szóval akik balról a Mandiner lekapcsolásán örömködnek, vagy kifejezik abbéli sajnálatukat, hogy a „kloáka neres szemétdomb” (kb) nem maradt fenn mementónak a neten, valójában nem tettek eleget újságírói vagy értelmiségi vagy művészi hivatásuknak, és nem tudják, hogy miről írják ezt.

Mert Tóta W., Jámbor, Magyar és noÁr mind lusta csávók, és nem szeretik, ha kikezdik a felfogásukat. Dogmatikusak, zártak, irracionálisak. Persze joguk van hozzá. Tőlem élhetnek eme jogukkal.

S persze: Konfront.