Sarah bíboros: A pápa nem hirdethet háborút a tridenti misét kedvelők ellen

A bíboros dicsérte XVI. Benedek 2007-es döntését, amivel liberalizálta a tridenti rítus használatát, de Ferenc pápa 2021-es döntését, amely korlátozta azt, sem „ésszerűnek”, sem „tiszteletadónak” nem nevezte.

„Mi, mint egyház, nem hirdethetünk háborút azok ellen, akik buzgón részt vesznek a misén csak azért, mert az egyik formát részesítik előnyben a másikkal szemben; ez rövidlátó és teljesen ideológiai álláspont, ezért sem pásztori, sem keresztény” – mondta Robert Sarah bíboros augusztus 27-én az olasz Il Giornale napilapnak.

Hozzátette: „Ez káros és pusztító az Egyház számára.” Sarah beszélt a hagyományos liturgia fontosságáról, amely Szent Gergely pápa koráig nyúlik vissza, és amelyet világszerte celebráltak egészen a II. Vatikáni Zsinat (1962–1965) utánig (az 1972-es liturgikus reformig).

A zsinat után a régi liturgiát elhagyták, bár egyes papok továbbra is celebrálták azt. Dakar érseke, Marcel Lefebvre, hű maradt hozzá, és megalapította a Szent Piusz X Társaságot (SSPX), azzal az állítással, hogy megőrzi a hagyományos rítust, és szembeszáll a II. Vatikáni Zsinat néhány reformjával. Az SSPX-et kétszer is szakadárnak nyilvánították, többek között 2026-ban, és püspökeit kiközösítették. (Eközben az ortodoxokkal barátkozik a Vatikán, ami jó, de akkor ezt megtehetné a saját kis SSPX-ével is.) Ugyanakkor ott van a Szent Péter Papi Testvérület (FSSP), ami a pápával egységben viszi tovább a tridenti rítus örökségét. Tévedés tehát a tridenti rítust csak a „szentpiuszosokkal” összekötni.

XVI. Benedek pápa 2007-ben, Summorum Pontificum motu propriójában engedélyezte minden papnak, hogy celebrálja a régi liturgiát; véleménye szerint szigorúan véve sosem törölték el azt. Megkülönböztette a hagyományos rítusú misét, mint a római rítus „rendkívüli formáját”, és az új misét, mint a római rítus „általános" vagy "rendes" formáját. Benedek pápa a plébánosok kezébe adta a döntést.

Ferenc pápa 2021-ben visszavonta elődje döntését, és motu propriójával, a Traditionis Custodesszel szigorúan korlátozta a klasszikus római liturgiát. Lényegében visszadta az arról való döntési jogot a megyéspüsöknek, további korlátozásokkal.

„A rendkívüli forma liberalizálásának egyik hatása a pozitív befolyás volt — sőt azt is mondanám, hogy korrekciót jelentett — a szokásos forma ünneplésében esetlegesen előforduló visszaélésekkel kapcsolatban” — mondta Sarah. „Ezek a visszaélések rendkívül súlyos cselekedetek, de soha nem szabad összekapcsolnunk magát a szokásos formát velük. Sok pap tanúsítja, hogy a rendkívüli forma felfedezése segítette őket abban, hogy jobban tudják bemutatni a misét” – tette hozzá.

„Azt hiszem, XVI. Benedek is mélyen alázatos és demokratikus hozzáállást mutatott” — folytatta a bíboros, felidézve a 2007-es döntést. Mint mondta: Benedek pápa „szerette volna biztosítani a lehető legszélesebb körű elterjedést, hogy Isten népe maga dönthessen az évek során arról, melyik forma illik legjobban a hitük gyakorlásához. Mindebben azonban véget vetett a Traditionis Custodes, miközben az emeritus pápa, Benedek még élt.”

„Ez számomra nem tűnt sem ésszerű, sem tiszteletteljes döntésnek” – magyarázta Sarah. „De XVI. Benedek, aki olyan szelíd volt, mint egy bárány, hagyta, hogy megalázzák, és így hallgatásban és imában kínját Istennek ajánlotta, hogy jobban azonosulhasson Krisztus egyházáért érzett fájdalmával, és megtisztítsa azt.”

Sarah azt mondta, hogy „a több évszázada elismert és létező rituálékhoz való hozzáférést soha nem szabad mesterségesen korlátozni rendeletek útján. Ha egy szertartás nem szolgálná a hitet, magától eltűnne; ha viszont megőrzi és ápolja a hitet, semmiképpen sem szabad korlátoznunk, mert ezzel a hit megőrzését és terjesztését magát korlátoznánk.”

(EWTN News)