Elhunyt Berend T. Iván történész, kár, hogy kommunista volt, aki 1990-ben az USA-ba menekült...

Berend T. Iván:
-évtizedekig MSZMP-tag, az utolsó KB tagja, előtte MTA-elnök, stb., hatalmi pozícióban tolta a kommunizmus szekerét;
-aztán segített előkészíteni a privatizációt;
-aztán megpattant Los Angelesbe professzorkodni, úgy tűnik, mégiscsak jobbnak bizonyult számára a kapitalizmus...
IZÉ.

Berend T. Iván valóban nagy hatású történész volt, aki Közép-Európával foglalkozott. A saját régiónkkal. Én is olvastam pár kötetét, a Helyünk Európában I-II. ott van a polcomon.

Akármilyen érdekes volt is, a szemléletével nehéz egyetértenem.

És nézzük, mit ír róla szikáran a Wikipédia:

"Kossuth-díjas magyar történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke. 1973 és 1979 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektora,[6] 1975-től 1982-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke, 1985 és 1990 között az MTA elnöke, 1988–89-ben a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága tagja."

Tehát nem pusztán meghúzta magát, vagy kereste a valamilyen lehetőségeket, hanem intézményvezető és KB-tag volt. Ez nem megúszás, nem kollaboráció, hanem hithűség. (1988-89-ben KB-tagnak lenni...)

Továbbá "második felesége Radics Katalin, aki 1985–1989 között a MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális osztályának vezetője volt."

De a legjobb, hogy mi történt vele a rendszerváltás után: "1990-től a University of California at Los Angeles (UCLA) professzora, 2015-ben nyugdíjba vonult."

Szóval az addigi ősellenségnél landolt.

Persze azt is írják, hogy: "Szentirmay László Povax (IR-Ma Szamizdat Kiadó, 2018. 155-158) című könyvében részletesen foglalkozott azzal, hogy hogyan próbálta a BM – sikertelenül – Berend T. Ivánt beszervezni (ÁBTL O-13624). Többek között ezt írta. „Berend T. Iván egy idő után megelégelte az őt piócaként zaklató állambiztonsági tiszt erőszakoskodását, és egyszerűen följelentette a politikai vezetésnél, hogy szóljanak át már BM-be, hagyják már békén, és állítsák már le a vele állandóan titkos helyen találkozni szándékozó és tőle írásos jelentéseket kicsikarni akaró százados beosztottjukat.”"

Bizonyára sokan megtehették akkoriban, hogy csak úgy átüzennek a "politikai vezetéssel" a BM-be, hogy ne akarják már őt beszervezni. Rendkívül bátor tett! Nem ez a baj, hanem hogy hithű kommunista volt, aki ennek ellenére 1990 után hithű módon a szuperkapitalista USA-ban a professzorok nyugalmas életét élvezte.

Vagy hát még sem volt hithű kommunista, mert azért előkészítette az új gazdasági mechanizmust és hasonlókat, valamint a privatizáció előkészítésében is részt vett:

"Tagja volt a Magyar Szocialista Munkáspártnak (MSZMP). Részt vett az 1960-as évek gazdasági reform előkészítésében. 1988 és 1990 között az MTA–Soros Alapítvány társelnöke, valamint 1989 és 1990 között a Németh Miklós által felállított, a Minisztertanács mellett működő tanácsadó testület elnöke volt. 1988 és 1989 között az MSZMP utolsó Központi Bizottságának tagja, valamint vezetésével készítette el egy munkacsoport az ország első piacosítási es privatizációs átalakításának hároméves tervét 1988-ban. 1989 januárjában az 1956-os forradalom addigi negatív megítélésének átértékelését végző Történész Munkabizottság elnöke volt. A rendszerváltás után a magyarországi privatizációt felügyelő/elősegítő ún. Kék Szalag Bizottság tagja 1993-ig. Több alkalommal volt ad hoc módon az Egyesült Államok Külügyminisztériumának tanácsadója."

Bizonyára okos és személy szerint kedves ember lehetett, ahogy azt mondani szokták, de azt hiszem, továbbra sem tőle kívánom megtudni, hol van Közép-Európa helye Európában és a világban.