Rényi Pál Dániel 444-es újságíró szerint „most látszik, hogy” a Mandinernek „nem sok köze volt az újságíráshoz”, de a szolidaritásunkra igényt tartana, emellett sok hülyeséget ír, kissé erőltetetten

Kár, hogy a cikkéből az derül ki, hogy nem igazán tudja, miről ír, fogalma sincs, mi minden jelent meg az előző majdnem húsz évben a Mandineren (plusz elődlapok).

Emellett az is kiderül a kommunista diktatúra által kitartott Rényi-família posztkommunista gyermekének cikkéből, hogy valójában a részéről bármilyen jobboldali szemléletű újágírást illegitimnek tart, azaz nem tarja újságírásnak, akár kritikus a Fidesz irányába, akár nem. (A Rényi-famíliáról ajánlom Mező Gábor írásait.)

A mindig is cinikus-nihilista, kamaszkorban ragadt fikázóportálként működő 444 hozzáállása alapján viszont úgy látszik, hogy a Rényi & Co. szerint a Tisza nyílt támogatása rendben van. Ezek szerint egy újságíró beállhat egy párt mögé, ha az nem jobboldali; vagy épp anti-Orbán, fene tudja; vagy Rényi nem tekint magára Tisza-támogató újságíróként ezesetben viszont nincs önreflexiója.

Később „független médiának” nevezi saját magát, holott nyilvánvalóan van pár dolog, amitől a „független média” sem független: ilyen a saját ideológiája (van neki, nem tud nem lenni), a tulajdonosai, az adományozói (NGO-k, EU), az olvasói.

Rényi szerint „a Mandiner története különösen sokat elárul arról, miért omlik össze ilyen látványosan a fideszes nyilvánosság”. Később megjegyzi, hogy „májusban néhány nap alatt nagyságrendekkel esett vissza a mandiner.hu látogatottsága: május 20-án még 186 ezer valódi látogatót regisztráltak, néhány napra rá már csak 52 ezret.”

Csak épp arról nem ír, hogy ez a Google Discovery teljesen inorganikus, tudatos lépésének köszönhető, nem pedig az olvasók valamiféle elpártolásának – és ezt Rényi valószínűleg pontosan tudja. Arról sem ír, miként tekerte le a Mandinert anno a Facebook (egy Rod Dreher poszt miatt – még levelezni is volt alkalmunk egy Fb-alkalmazottal, aki „ajánlásokat” fogalmazott meg számunkra, hogy mit tegyünk és mit ne, ha nem akarjuk, hogy letekerjenek minket), aztán a Google Discovery tavaly nyáron (kb 700 ezer olvasóról 200 ezer körülire). Vagy az ilyesmi náluk normál piaci működésnek tekinthető?

Rényi azt hazudja, hogy a 2010-es évek első felében „az ilyen tökös megmondások mellett a Mandiner leginkább azzal generált magának forgalmat, hogy gátlástalanul tette magáévá a konkurens portálok címeit és tartalmait.”

Az alkalmazott modell a Huffingtonpost-modell volt, egyébként meg mások értesüléseinek, híreinek a rájuk hivatkozással való átvétele mindig is az újságírás normál üzemmódjához tartozott. Amikor a 444 megírja, mit ír a Guardian, a BBC, a Telex, akkor épp „gátlástalanul teszi magáévá a konkurens portálok címeit és tartalmait”, vagy legitim hírátvételt csinál?

Esetleg gondolhat Rényi a Mandiner jobb sávjában futó, akkor létrehozott véleményszemlére, ami viszont úgyszintén teljesen legitim szerkesztői tevékenység – elég sokan szokták megkérni a Mandinert napi szinten, hogy szemlézze le máshová írt véleménycikküket, posztjukat.

Rényi szerint Jordan Petersonnal és Tucker Carlsonnal interjút készíteni „a saját bálványok építése” – szerintem meg izgalmas újságírás, akárcsak olyan, azóta barátaimmá vált személyiségekkel interjúzni, mint Rod Dreher, Patrick Deneen és Chad Pecknold; vagy olyanokkal, mint az amerikai kriminológus Heather MacDonald, a Spectator-főszerkesztő Douglas Murray, Anthony Esolen, vagy a brit konzervatív pszichiáter Anthony Daniels (Theodore Dalrymple), továbbá a lengyel filozófus Ryszard Legutko, a szerb Nick Vujicic, Matteo Salvini, Geert Wilders, Alice Weidel, stb.

Mert ugye a 444 és baloldali médiumok sosem „építenek saját bálványokat”, amikor a baloldalon nagyra tartott személyiségekkel interjúznak – ja, várom, hogy Rényi szakmányban csináljon interjúkat nemzetközi baloldali nagyágyúkkal legalább!

Aztán az is kifejezetten objektív újságírás, amikor a 444 szorosan követ egy ügyet, majd a neki nem tetsző fordulat után már elfelejti közölni a fejleményeket az olvasóival. (Ez történt George Pell ausztrál bíboros ügyében – a 444 még azt is megírta, ha a Ferenc pápa által a vatikáni pénzügyek rendbe tételére kinevezett főpap virágot tett ki a börtön ablakába, vagy átszállították egy másik börtönbe, de amikor az ausztrál Legfelsőbb Bíróság felmentette a teljesen abszurd molesztálási vádak alól, azt nem írták meg, szemben az összes kedvenc lapjukkal; miután azon a hétfő estén felhívtam erre a figyelmet a Mandineren, kedd reggelre lett egy hosszú cikk a 444-en, aminek a nagyon objektív lényege az volt, hogy ugyan George Pellt felmentették, de nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja.)

Rényi felhozza, hogy szerinte „a Mandiner szerzői semmilyen szolidaritást nem vállaltak a független sajtóval, amikor az átláthatósági törvény lebegtetésével a kormány folyamatosan fenyegette őket”.

Nos, ez egy különösen is hülye megállapítás. Egyrészt a Rényi-félék örökké azt hangsúlyozzák, hogy a jobboldalon nincsenek újságírók, csak „propagandisták”. Ez a cikke is arról szól, hogy a Mandinernek őszerinte „nem sok köze volt az újságíráshoz”. Ők tehát, ha jól értem, a saját önkényes meghatározásaik szerint nem tartják a Mandiner szerzőit újságírónak, de azért mégis igényt tartanak a szolidaritásukra? Vagy akkor mégis újságírók, mégis a szakma részei a Mandiner szerzői? És miért is kellene szolidaritani azokkal, akik nem pusztán szidnak téged, hanem azt gondolják, hogy nem kellene létezned? A Mandiner egyébként korábban többször szolidarított baloldali újságírókkal. A 444-esek viszont, amikor megszűnt nemrég a nyomtatott Népszava, annyit nyögtek ki, hogy szerintük az a NER kitartott álbaloldali lapja, őfelsége ellenzéke volt, így nem érdemli meg a szolidaritást. Egyébként meg részemről egyetértek az átláthatósági törvénnyel. Ennyike.

Rényi még ízléstelenül röhögcsél ezen-azon, aztán leírja, hogy „csendben, a rendszerváltás természetes eredményeként, senki által nem siratva, szinte érdektelenül” ér véget a Mandiner-sztori. A mi tapasztalatunk azonban teljesen más: a választások óta folyamatosan kapjuk a biztatást, a telefonokat, hogy ugye lesz Mandiner, és velünk vannak.

Rényinek meg még azt jelezném, hogy a Soros-alapítványtól, az EU-tól és NGO-któl kapott működési támogatás nem számít piacnak. A 444 sem csak a piacból tartja fenn magát, sőt, kifejezetten támaszkodik más forrásokra. A piacon nem tudna megmaradni.

A 444 az egyik legelfogultabb, legundorítóbb, egyben régóta erőltetett stílusú lap a magyar médiakínálatban. Gonzo? A fenét gonzo. Azzal csak takaróznak. Hálát adok, hogy soha semmiféle közöm nem volt Rényi-félékhez.