Eltűnni a csatában: az utolsó bizánci császár

XI. Konstantin császár nem hajolt meg, tisztességgel helytállt a túlerővel szemben. Az ortodoxiában hősként és mártírként tisztelik, kultusza a mai Görögországban tovább él.

Bizánc, azaz a Keletrómai Birodalom, a keresztény civilizáció védőbástyája nem hirtelen, dicsősége és léte teljében, egyszerre tűnt el a történelem színpadáról, hanem lassan hanyatlott, lassan fogyatkozott, részint azért is, mert természetesnek tűnő szövetségesei, a nyugati keresztény hatalmak nem zárkóztak fel mögötte konzisztensen, hanem egymást is kijátszották (például Velence), gyakran felcserélve elveiket érdekeikkel.

Az utolsó bizánci császár és a város azonban nem hajolt meg meggyengülve sem, és tisztességgel helytállt a túlerővel szemben.

Lassú hanyatlása nem megalázkodással, hanem büszke harccal végződött. A „halhatatlan császár”, akiről Donald M. Nicol életrajzát ajánljuk, talán egyszer visszatér.

Donald M. Nicol: The Immortal Emperor. Cambridge University Press, 2002.

A teljes recenzió linkje kommentben!