A történészeket tömörítő Hajnal István Kör a saját tagjai alól kaszálná ki a neki nem tetsző kutatóintézeteket az akadémiai szabadság nevében

Mint azt korábban írtam, a Hajnal István Kör, mely a történészszakma jelentős szeletét magában foglalja, kiadott egy közleményt június 25-én, amiben „Az akadémiai szabadság megerősítése és a történettudományi kutatás intézményhálózatának megújítása” jegyében az előző 16 évben létrejött kutatóintézetek felszámolását követelik – felsorolás nincs, úgyhogy csak találgatni lehet, kikre gondolnak, a megfogalmazás szerint „a politikai megrendeléseket és emlékezetpolitikai elvárásokat vagy pedig személyes érdekeket kiszolgáló kutatóintézetekre” gondoltak, aztán találgasson mindenki.

Mint arra rámutattam, abszurd épp az akadémiai szabadság nevében intézetek felszámolását követelni.

Azóta megtudtam, hogy a tagságban nem futtatták meg az állásfoglalást. Oké, ilyenről többnyire vezetőség dönt egy egyesületnél, na de na. Megvárhatták volna a nyári pangás közepére időzített publikálással az augusztusi konferenciájukat és közgyűlésüket, és akkor talán a tagság egy részét is megkérdezhették volna.

Ez már csak azért is érdekes, mert a Hajnal István Körnek számos olyan tagja van, aki a Kör állásfoglalása szerint valamely felszámolandó kutatóintézetnél dolgozik. Őket elfelejtették értesíteni, hogy az egyesület, amiben tagok, fel szeretné számoltatni a munkahelyüket.

Ez felveti azt a kérdést is, hogy akkor az állásfoglalás szerzői szerint (valószínűleg a posztmodern szemléletet a magyar történészközegbe importáló Gyáni Gábor és barátai) az, aki a szakmai egyesületben tag, de nekik nem tetsző kutatóintézetben dolgozik, akkor most elismert történész-e vagy sem. Illetve ha valaki (sokan vannak így) tag, továbbá tanít egy egyetemen, és emellett dolgozik egy a Kör szerint felszámolandó kutatóintézetben, akkor ő most micsoda: elismert történész vagy kontár? Vagy tagként és egyetemi tanárként elismert történész, de x kutatóintézet munkatársaként kontár? Az a helyzet, hogy eme ellentmondások feloldhatatlanok.

Továbbá hosszú távon kérdés, hogy a befutott történészek milyen munkahelyekkel tudják kecsegtetni doktorandusz hallgatóikat és más, ígéretes történészpalántáikat, mert az egyetemek és a HUN-REN és a levéltárak nem lesznek elegen felszívni őket.