Tibi atya tévedései úgy előre az életről az abortusz kapcsán

Tibi atya szerint joggal írja, hogy az életnek nem csak mennyiségi, hanem minőségi aspektusa is van. Viszont miután feltételesen fogalmaz, hogy a nem akart gyerek életében LEHETNEK ennek lelki következményei (annak, hogy nem akarták), mégis determinisztikusan azt sugallja, hogy ez tuti így lesz, ezért azt az életet már nem érdemes leélni. Na most: ha "lehet" ilyen következménye a nemakartságnak, akkor lehet másféle is; aztán gyakran előfordul, hogy a nem akart gyerekből akart gyerek lesz, amint megszületik; csomó lelki baja lehet bárkinek bármi okból, miért épp ezt a lehetséges, de nem biztosat pécézzük ki; miért akarjuk eldönteni helyette, mások helyett, előre, hogy mi a minőségi élet és mi nem az; meg hogy érdemes-e leélni az életét akár ilyen előzménnyel? Mert simán lehet, hogy azt mondja az egykor nem akart gyermek, hogy ő szeret élni, megküzd a traumájával, úgyis terapeutikus korban élünk, és ne döntsék el helyette, hogy ez minőségi élet vagy sem. Szóval Tibi atya (bizonyos Tóth Máté) itt érvelési hibát érvelési hibára halmoz. Laudetur!