A természettörvény és nyomában a természetjog az ókor óta meghatározó fogalma a politikai, filozófiai, teológiai és jogi gondolkodásnak. A katolikus egyház tanításában központi szerepet tölt be. A természet­törvény az, amit a természet a „szívünkbe írt”, így minden józan ember fel tudja ismerni. Közvetetten persze Istentől származik, de a felismeréséhez nem szükséges hívőnek lenni, emellett racionálisan kifejthető és megvédhető. Ebben a gondolkodásban azonban a természetesség nem hajlamaink és vágyaink természetességét jelenti, ez nem rousseau-i értelemben vett természetesség (nála nincs természetjog), hanem klasszikusan azt mondja, hogy minden dolognak megvan a maga potencialitása, ami felé törekszik, amire jó (Arisztotelész negyedik oka, a causa finalis). Emellett minden létezőnek van állandó természete, így van állandó emberi természet is.

Pierre Manent francia katolikus (politikailag klasszikus liberális) filozófus Az eltévedt ember című kötetében azt mutatja be,

mennyire ellentmondásos és megalapozatlan lesz az emberi jogok eszméje, ha a kitágítása céljából elszakítjuk a természetjogtól.

Szóba kerül a más kultúrák tisztelete, a sajátunk lekicsinylése, a melegházasság tévedése, és mŵg sokminden más is.

A kötetet az Axioma Központ adta ki.

Link a teljes cikkhez kommentben!