A 42 jogtudós nyílt, amelyben kérik a közjogi tisztségviselők leváltását, egyáltalán nem jogi érvelés, hanem politikai. Például azon alapszik, hogy autokráciának tekintjük-e az előző 16 évet vagy sem (ők annak tekintik, ez az egyik érvük), illetve hogy szükségesnek tartjuk-e a "demokratikus jogállam helyreállítását", azaz azt gondoljuk-e, hogy az előző 16 évben vagy egy részében nem volt demokratikus jogállam Magyarország. Ez sem csak jogi kérdés, például a jogállam definiálásán múlik, amire nincs konszenzusos megoldás. Mindkét indok eminensen politikai és erősen vitatható. Ilyenekről dönteni nem jogászok jogászkodó feladata. Ha autokráciának tekintenénk az Orbán-korszakot, akkor felmerülne a kérdés, hogy ugyanazon választási szabályok között, amivel a Tisza kétharmadot nyert, miért lett volna tisztességtelen a Fidesz-KDNP négy győzelme. Ami addig el volt lehetetlenítve, hirtelen lehetségessé vált? És még számos más kérdést felvet. Azaz a 42 jogtudós a jogtudománnyal takarózva a bevettnél jóval tágabban értelmezett politikai fogalmakkal operál, világnézeti alapon. Ez veszélyes és csúszós lejtőhöz vezet. A 42 jogtudós téved, egyben figyelmen kívül hagyja a mindenkori demokratikus többség álláspontját (miszerint a többség négyszer megszavazta a Fidesz-KDNP-t). A nyílt levél érvelése ráadásul utat nyit ahhoz, hogy jogtudósok bármikor máskor is mondvacsinált politikai indokokkal ítéljenek meg megválasztott kormányokat.