A Szemlélek és a baloldal: nem lehet szitokszó?

„Ha a római pápa a demokrácia értékeit ecseteli, akkor tévút demokráciaellenesnek lenni. Ha a római pápa kiáll a munkavállalók jogai és a szakszervezetek mellett, akkor nem helyes szitokszóvá tenni a baloldali jelzőt.”

Többek közt ezt írja a Telex.hun (együttműködésben a Szemlélekkel) Görföl Tibor, a Vigilia főszekesztője. Az egész cikk számos állításába bele lehetne kötni, de maradjunk ennél.

Emellett Görföl elítél valamiféle Putyin-barátságot, ami szerinte létezik egyházi körökben, szerintem meg nem létezik. Valamint ír Salazar és Franco öleléséről, ami rosszat tett szerinte az egyháznak. Hogy eme kérdést - mert nem erről értekeznék - röviden elintézzem: sok választása nem volt az egyháznak, tekintve, hogy a köztársaság baloldal konkrétan egyházüldözést folytatott. Ferenc pápa alatt például egy alkalommal nyolc áldozatot avattak boldoggá.

A demokráciaügyet könnyen el lehet intézni: egyszerűen nem jellemző az egyházi közegre a demokráciaellenesség, a demokrácia magától értetődő.

A másik megjegyzés viszont izgalmasabb. Egyrészt úgy tesz, mintha nem létezne kereszténydemokrácia, vagy mintha a munkavállalók jogai és a szakszervezetek léte melletti kiállás csak baloldali dolog lehetne. Másrészt úgy tesz, mintha csak ez lenne a baloldal programja. Harmadszor pedig úgy tesz, mintha ez lenne a jobb-bal törésvonal lényege.

Szóval a munkavállalók jogai és a szakszervezetek mellett való kiállás XIII. Leó Rerum Novarumja óta hangsúlyos része az egyház tanításának, és a kereszténydemokrácia, ami evidensen jobboldali irányzat, részben épp erre alapulva jött létre.

Mint egy korábbi posztban jeleztem, ahol a Fidesz jobboldaliságát elemeztem, sokan kritizáltak engem azért, mert a Fideszt jobboldalinak nevezem, mivel szerintük a Fidesz gazdaságpolitikája baloldali (rezsicsökkentés, védett ár, családtámogatások, benzinársapka, stb.). A felvetés legitim, de ezek a lépések teljesen beleférnek a kereszténydemokráciába.

Görföl Tibor viszont megfeledkezik a kortárs baloldal számos, a keresztény értékrenddel teljesen ellentétes törekvéséről és meggyőződéséről. Régen vége – a hatvanas évekkel – azoknak az időknek, amikor mondjuk Amerikában a katolikusok jó szívvel szavazhattak a Demokrata Pártra, mert társadalmi-civilizációs kérdésekben nem volt progresszív, csak gazdasági kérdésekben volt úgymond „baloldali”, legalábbis baloldalibb a republikánusoknál. A mai Demokrata Párt azonban felvállalta a woke-ot, tehát vállalhatatlan.

Az európai baloldal mindig keresztényellenes volt, a kortárs meggyőződései pedig LMBTQ-stúl, woke-ideológiástól, eutanázia- és abortuszpártisággal együtt egyértelműen ellentétesek a bevett katolikus tanítással. Elvégre XIV. Leó pápa új enciklikája azt is kimondja, hogy a házasság férfi és nő közt jön létre, és a család ezen alapszik. Hovatovább: a nemzetközi progresszió (alias baloldal) régen szövetségben áll a nagyvállalatokkal – ezt nevezik woke kapitalizmusnak.

Végül Görföl elfeledkezik arról, hogy a jobb-bal törésvonal elsősorban nem gazdasági kérdés, hanem ezekről a civilizációs-kulturális kérdésekről szól, és a törésvonal mélyén más emberképek rejlenek. A francia nemzetgyűlésben a forradalom előtt a királypártiak ültek a királytól jobbra, a monarchiaellenesek pedig balra. Ebből le lehetne vezetni az egész civilizációs törésvonalat. Ez a felosztás egyértelműen nem a gazdaságról szólt. A gazdasági kérdések fontosak, de másodlagosak ebből a szempontból. Amúgy az első konzervatívok is kritizálták a kapitalizmust.

A kortárs trend meg az, hogy a munkások jobbra szavaznak (Trump, Orbán, stb.). Talán mert nekik még megvan a józan eszük.

Egyáltalán nem kell baloldalinak lenni ahhoz, hogy kiálljunk a munkavállalók jogai és a szakszervezetek mellett. A kortárs progresszió számos pozíciója azonban katolikusként vállalhatatlan, sőt ellenzendő.