Napjainkban komoly értékviták kezdenek körvonalazódni az újonnan megválasztott magyar törvényhozás frakciói között az emberi élet méltóságának kérdéseiről. Ebben a vitában jelent meg ismételten néhány dehonesztáló gúnyos gondolat Tóta W. Árpád tollából. A magyar közélet egyik legsúlyosabb problémája nem az, hogy vannak vitáink az emberi élet kezdetéről és végéről, a hitről vagy az emberi méltóságról. Hanem az, hogy vannak, akik újra és újra nem vitatkozni akarnak, hanem nevetségessé tenni mindazokat, akik másként gondolkodnak.

A választások előtt keresztény civil szervezetként többször is figyelmeztettünk arra, hogy a gúny, a megvetés és a másik ember meggyőződésének semmibevétele nem erősíti, hanem rombolja a közösségünket. A mostani közösségi médiás megszólalás sajnos ismét ezt példázza. Külön tetézi a szerző cinizmusát, hogy mindezt a világ katolikusai számára oly kiemelkedő Úrnapja ünnepéhez kötődően osztotta meg a világhálón.

Számunkra legalább annyira elfogadhatatlan az a stílus és az a mondanivaló, amit Tóta W. Árpád képvisel, mint számára a mi meggyőződésünk. És mégis, a mi közösségünk és további többmilliárd ember számára Jézus Krisztus napi valóság, hitünk alapja, aki minden szentmisében személyesen van jelen az Oltáriszentségben. Ezzel lehet nem egyetérteni, de egy demokratikus társadalomban a vallásos embereknek ugyanúgy joguk van hitükből kiindulva megszólalni közéleti kérdésekben, mint bárki másnak a saját világnézete alapján.

A teológiai utalások pedig legalább annyi pontosságot megérdemelnének, mint amennyi gúnyt kaptak. A Biblia szerint Ábrahám történetében Isten végül nem engedi meg Izsák feláldozását, hanem megállítja azt. Ezzel egyértelműen elválasztja Izrael népét az őt körülvevő, rendszeres gyermekáldozatot bemutató népektől. Egyben ez előképe a megváltásnak, mivel a kereszténység központi üzenete éppen az, hogy Krisztus nem elszenvedője egy tragédiának, hanem önként adja életét a világ megváltásáért: "Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem." (Jn 10,17-18)

Lehet vitatkozni a keresztény emberképpel vagy a magzatvédelem kérdésével. De a másik ember hitének kigúnyolása nem a szabad gondolkodás bizonyítéka, hanem a párbeszéd kudarca. Mi továbbra is hiszünk abban, hogy a közös ügyeinkről lehet szenvedélyesen, de tisztelettel beszélni. Magyarországnak ma erre nagyobb szüksége van, mint újabb gúnyos és egymást emberként megalázó posztokra.