Veczán Zoltán és Báles István kollégával hárman körbejártuk a Csallóközt és Pozsonyt, hogy megtudjuk, "miben van" most a felvidéki magyarság.

Vannak, akik aggódnak, és olyanok is, akiket sokkolt az április 12-ei eredmény. Jártunk több szerkesztőségben (Ma7 Médiacsalád, Pátria Rádió), s több alapítványnál. Beszéltünk Tokár Gézával, Gubík Lászlóval és Öllös Lászlóval, a Fórum Kisebbségkutató Intézet elnökével is. Van, ahol tesznek mindent tovább, ahogy eddig, de ha a magyar állami támogatást esetleg megvonnák, számos kulturális és értékmentő projekttől kellene elbúcsúzniuk. Voltunk a dunaszerdahelyi MCC-ben, ahol a hiánypótlás visszafogott szó arra, hogy mit jelent a helyi gyerekeknek felújított termekben, komfortos körülmények között tanulni, ahol szakemberek gárdája segíti kibontakozni a tehetségüket a robotikától az angolig mindenféle területen.

Reménykednek abban, hogy nem öntik ki a gyereket a fürdővízzel – már csak azért sem, mert példás a gazdálkodásuk.

Megfordultunk a Martosi Rendezvényliget és Népfőiskolán is, ahol a fiatal értelmiség magas szintű, nemzeti érzelmű képzésére kialakított Esterházy Akadémia működik. A kérdés mindenütt ugyanaz volt: a magyar állami források ügyében vajon ellenőrzés vagy leszámolás jön, és az miként érinti őket?

Veczán Zoltán cikkjének linkje kommentben.