Nem, a Tisza nem jobboldali és nem konzervatív párt!

Jobboldali-e a Tisza? Ha a nemzetközi médiát nézzük, azt gondolnánk, hogy igen: konzervatív pártról beszélnek két okból is. Egyrészt Magyar Péter és számos kormánytag egykor az Orbán-kabineteknek dolgozott, másrészt a Tisza a tévesen konzervatívnak feltételezett Európai Néppártból érkezett.

Persze a néppárt egykor kereszténydemokrata pártok gyülekezete volt, de ezek a pártok mára kiüresedtek.

Még a Fidesz néppárttal való konfliktusának csúcspontján sok évvel ezelőtt elolvastam két könyvet az EPP-ről, amelyet volt néppárti vezetők írtak, igaz, kissé korábban, remélvén, kiderül belőlük, mit is gondol a világról a pártcsalád (Thomas Jansen: The European People’s Party – Origins and Development, 1998; Thomas Jansen – Steven Van Hecke: At Europe’s Service. The Origins and Evolution of the European People’s Party, 2000). Ez persze húsz-harminc éve még nem volt kérdés, de mára az lett, s a két kötet elolvasása után is az maradt. Az unalmas szervezettörténeten kívül – találkozók, kongresszusok, felvételek stb. – nem igazán tudtam meg semmit, sőt azt a bravúrt is sikerült elkövetniük a szerzőknek, hogy a néppárt programjáról szóló fejezetből sem derült ki, mik az elképzelései. Közhelyes általánosságokat pufogtatnak, illetve hangsúlyozzák a pragmatizmust. A pragmatizmust, amit Orbán esetében inkább negatívumként emlegetett a hazai média az előző tizenhat évben, és nemcsak a Moszkvával való kapcsolat tekintetében, hanem már jóval korábban, például az „orbanomics”, az „unortodox” gazdaság­politika tekintetében is. Úgy látszik, a néppárti elvtelen pragmatizmus oké, az orbáni elvi pragmatizmus nem.

A konzervatív eszmetörténész, Molnár Attila Károly a Mandinernek adott interjújában úgy fogalmaz: „a néppártot régóta nem jobboldaliként vagy kereszténydemokrataként aposztrofálják, hanem úgy, mint a középtől jobbra lévő pártot; a bármikori középtől jobbra lévőt. És ma a politikai centrum Nyugat­-Európában nagyon balra van, mivel a mai baloldal sokkal radikálisabb, mint pár évtizede. Aki a centrumban van, vagy attól kicsit jobbra, az ma balosabb, mint ezelőtt ötven évvel volt maga a baloldal. Ezért nem értelmes magyarázat, hogy a néppárt jobboldali párt, tehát aki az EPP-ben van, az is jobboldali lesz.”

Persze a Tisza – hogy visszatérjünk az új magyar kormánypárthoz – amellett, hogy nem jobboldali és nem konzervatív, nem is baloldali, hanem leginkább semmilyen.

Rubovszky Rita katolikus iskolaigazgató nevének megfuttatása a médiában, majd le­cserélése Lannert Juditra, továbbá Gyurkó Szilvia hintalovas gyermekügyi államtitkár szerepeltetése leginkább a woke baloldal feltűnésének intő jele az új kormányra nézve.

Lengethet a Tisza magyar zászlót, énekelhet Székely himnuszt, de ezek várhatóan inkább csak retorikai lépések lesznek a párt heterogén táborának kiábrándult fideszes része felé. A tartalmi oldal konzervatív szemmel nem ígér sok jót, még akkor sem, ha egyes népszerű fideszes intézkedéseket megpróbálnak megtartani.

A jobboldali, konzervatív gondolat nem lehet pusztán a globális (pontosabban nyugati) liberális trendek lassabb („fontolva haladó”) lekövetése, amit a liberálisok jóindulatúan elnéznek a lomhább „konzervatívoknak”. A jobboldali, konzervatív gondolat nem pusztán nemzeti, hanem nemzeti is, és annál több.

Nem a liberalizmus lassabb követése, hanem egy másik út, más úti célokkal, más értékrenddel. Nem az eggyel korábbi állapotot védelmezi, (status quo konzervativizmus), hanem értékkonzervatív, és jó esetben nem pusztán reakciós, hanem proakciós, például arisztotelészi-tomista természetjogi alapon, amelyben nemcsak konkrét hagyományokhoz ragaszkodunk, hanem amely egy jobboldali renden belül teret ad a dinamikus, ezzel összeegyeztethető, ebből fakadó változásnak is.

(Megjelent a Mandiner hetilap előző heti számában.)
--------------------------------------------------------------------
Ha tetszett a poszt, kedveld, oszd meg és kövesd be az oldalt!