Indulás Svájcba a békekonferenciára.

Immáron két és fél éve élünk a szomszédunkban tomboló háború árnyékában.

Immáron két és fél éve mondjuk, - hangosan és világosan - hogy ennek a háborúnak nincsen megoldása a csatatéren.

Immáron két és fél éve érvelünk az azonnali tűzszünet és a béketárgyalások mellett.

Gondoljunk csak bele, hány ember élne még, hány családnak nem kellett volna szétszakadnia, ha a fegyverszállításokra fordított erőfeszítéseknek csak a töredékét fordították volna béketeremtésre?!

Minél később kezdődnek meg a tárgyalások, minél később lesz tűzszünet, annál többen fognak meghalni és annál nagyobb lesz a pusztítás.

Mindez persze fordítva is igaz: minél előbb ülnek tárgyalóasztalhoz a háborúzó felek, annál több emberéletet lehet megmenteni.

Svájc békéért tett erőfeszítéseit mindig is nagyra becsültük, most is. Ugyanakkor őszintén: egy békekonferencia csak akkor érheti el a célját, ha mindkét háborúzó fél ott ül az asztalnál. Ez most hétvégén nem sikerül(t).

Ami a szomszédunkban zajlik, az Oroszország és Ukrajna háborúja, nem Európa és Oroszország háborúja, nem a nyugati világ és Oroszország háborúja, egészen egyszerűen azért, mert Oroszország Ukrajnát támadta meg és nem Európát vagy a nyugati világot.

Ezért mi továbbra is valós, érdemi béketárgyalásokat sürgetünk azok között, akik a háborút vívják. A nemzetközi közösségnek azt kellene elérnie, hogy a háborúzó felek kössenek végre tűzszünetet és üljenek végre asztalhoz!