Dmitro Kulebával a háború kitörése óta nem találkoztam személyesen, holott a tavalyi év februárja előtt folyamatos volt köztünk a kapcsolat, sokat találkoztunk, sokat tárgyaltunk, sokat beszéltünk egymással, egyszerűen azért, mert mindketten azt akartuk, hogy jobbak legyenek a kapcsolatok Magyarország és Ukrajna között.

A kétoldalú kapcsolatok szempontjából nehéz volt az az időszak, mert 2015-től folyamatosan léptek életbe Ukrajnában azok a szabályok, amelyek egyre jobban szorították vissza a magyar nemzeti közösség jogait és mindez árnyékot vetett a kétoldalú kapcsolatokra.

Most, hogy újra találkoztunk, természetesen Ukrajna európai integrációs ambícióiról beszéltünk. Elmondtam a kollégának, hogy ez számunkra nem taktikai kérdés, hanem ez egy olyan döntés, amelynek történelmi síkon van jelentősége az egész Európai Unió jövője szempontjából.

A döntési javaslat előkészítetlen, az Európai Bizottságnak gyakorlatilag fogalma sincsen arról, hogy milyen hatása lenne Ukrajna uniós tagságának az egész közösségre. Elég csak arra gondolni, hogy milyen kezelhetetlen problémákat okozott az Európai Bizottság korábbi döntése a gabonatranzitról vagy az ukrán kamionok engedélykötelességének eltörléséről. Az Európai Bizottság nem végezte el azokat az előkészületi munkákat, amelyek során garantálható lenne, hogy Ukrajna kölcsönösen előnyös módon folytasson csatlakozási tárgyalásokat.

Beszéltünk természetesen a kisebbségi törvényről is és el is mondtam a kollégámnak, hogy Magyarország elvárása a 2015-ös állapotokhoz való visszatérés. Az viszont biztos, hogy mindketten továbbra is elkötelezettek vagyunk a kétoldalú kapcsolatok további fejlesztése mellett.