Ma a magyar véradókat ünnepeljük.
Az elmúlt évek elhibázott brüsszeli döntései oda vezettek, hogy az európai versenyképesség mélypontra került. Immáron csak harmadik helyen állunk a világgazdasági teljesítményhez való hozzájárulás tekintetében, ráadásul az elmúlt évtizedek legrosszabb értékével. Közben a földgázért négyszer annyit kell fizetni Európában, mint Észak-Amerikában, a villanyáram ára pedig triplája a kínainak.
Miközben az európai növekedésnek sokáig biztos alapját adó kelet-nyugati együttműködést szálanként vágják el, immár a tizenkettedik szankciós csomagról vitázunk úgy, hogy az eddigi tizenegy hatásairól továbbra sem készült semmifajta őszinte elemzés.
Ma Brüsszelben, a Külügyi Tanács ülésén újra egymásnak feszülünk: mi az európai versenyképesség javulását szeretnénk, s nagymértékben ehhez hozzá is járulunk, hiszen idén is számos olyan beruházásért folytatott versenyt nyertünk meg, ahol az alternatíva egy-egy EU-n kívüli helyszín lett volna.
Az idei évi magyar beruházási rekord az európai gazdaságot is erősíti, érdemes lenne tehát európai szinten is alkalmazni az alapvetését: a kelet-nyugat gazdasági együttműködést nem veszélyként, hanem egy nagy lehetőségként kell felfogni.