Néhány hónapja újra Urmas Reinsalu kollégám lett Észtország külügyminisztere. Örültem az (újra)kinevezésének, mert jó személyes kapcsolatunk volt, jól tudtunk együttműködni. Örömmel fogadtam azt a kezdeményezését is, hogy ma beszéljünk telefonon és tekintsük át az aktuális biztonsági helyzetet.

Hosszas megbeszélés volt és a legfontosabb kérdésben egyet is értettünk: az Ukrajnában zajló háborúnak minél előbb véget kell érnie!

Elmondtam neki, hogy nekünk - szomszédos országként - különösen fontos érdekünk, hogy mielőbb béke legyen.
Abban viszont eltért az értékelésünk, hogy a szankciók ehhez hozzájárulnak-e?!

Észtország kormánya újabb szankciós csomagot fog kezdeményezni, úgyhogy ezzel kapcsolatosan gyorsan leszögeztem: energiaszankciókról mi még csak tárgyalni sem vagyunk hajlandók.

Magyarország kőolaj- és földgázellátását jelenleg fizikailag lehetetlen az orosz energiaforrások nélkül biztosítani, márpedig mi nem fogunk hozzájárulni ahhoz, hogy a háború árát a magyar emberekkel fizettessék meg.

Az energiaszankciók jobban fájnak Európának, mint Oroszországnak, ezért azok szigorítása teljesen ellentétes lenne a józan ésszel.

Beszéltünk arról a javaslatról is, mely szigorítaná az orosz állampolgárok számára az európai vízumok kiadásának gyakorlatát. Itt mi a német kancellár álláspontjával szimpatizálunk és nem tervezünk semmilyen szigorítást vagy korlátozást bevezetni.